Rosseb

Ó, miért nem vagy

Többé közülünk való,

Valahol már kiesett,

S helyed nem található -

Sose és aztán már soha, 

Úgyse lenne a régi jó.

De hiába, a sorsot más írja,

Fáj, mint állat, az elejtett szó,

Megtörtént, esetleg igaz is volt,

Úgysem visszafordítható.

Elfelejtettek, de mi nem,

Legyen akármilyen fura,

Számítottunk neked mi is?

Mondd, miért vesztél oda!

Te a bajt - mi tégedet

Kerestünk te mulya,

Mondd továbbá, megérte-e

A bolondok aranya?

Lett volna egy nem hamis, hanem

Jól elvégzett pálya.

Utoljára nem érdekelt,

De az, a vérem voltál,

És tudom, hogy neked nem kell,

De míg volt, bírta a cérnánk.

Most egy mécses váltja föl

A bosszúság fokát,

Ám hogyha lehetne, hibáddal

Mi még viszontlátnánk;

Hiszen testvérünk vagy

Egy életre, kis mostohánk!

Választottál varázslatot,

És rajta vesztettél,

A puszta életörömöt

És a családod szintén.

Kiradíroztad de használtad

És izzadtságunkból csalást vettél,

Ki ez az ember? Kérdezte

Az egyik testvér,

A másik még vár vissza,

Csak egy kicsit magadhoz térnél...