Éji sarc

Egyszer kibúvik a szög a zsákból,

S az ördög akkor éjjel nagyot harácsol,

Az addigi langyosból magma olvad,

Meg keserű üröm a kiszolgáltatottnak,

Mert abból inni nem lehet,

Mérges, sápadt, zagyva nedv;

Aznap éjjel kiderül

A sorsnak ki-ki mennyibe kerül,

És mire a nap felvirrad,

Le van tudva-e a baj?

A talányok mind csalárdak,

Vigyázva hordja lámpáját a had,

És ne várjon senki köszönetet,

Egy hála van: a kuvvaélet!

-Ha ázna-törne, s nem égne kanóc,

Imádkozva a pokolban mi óv?-

Hét világgal feljebb talán máshogy mennek,

De még az ördögök az istenek,

Oltárira hülyének hívott bárányok

Taglózódnak, így adva sarcot,

De legalább 'vagyok aki vagyok'

Olyan igaznak, ugye, hatott?

Hát jönnek ördög- a boszorkányszombatok,

Minek pörölni, lesznek még így se napok,

Odafönt már kiszavaztak, és a kárhozottaknak már

Vonalán a telefont jól odacsapták,

Testzsírtól égnek jól lángok,

Tudja rosseb, áldás, átok...