Ross blogja

Magánkiadásban - de nagyon barátságos kondíciók mellett - eddig két verskötetem jelent meg: 2009. nyár végén az "Ujjgyakorlatok" című, majd 2010. ősz elején a "Tematikus gyakorlatok" című. A Poet portál főoldalán mindkettőből jelentek meg részletek, megtekintésükhöz javaslom a Címkefelhőben a kötet címére kattintást. Itt a blogban korábban az "Automobil" és a "Derbi" című vers szerepelt teljes terjedelemben. Mindkét kötet elérhető ugyan a kereskedelemben (pl. a budapesti Írók Boltjában), de most más apropóból szólnék róluk.

Egy akció keretében nagyon kedvezményes áron (0 €uró vagy a napi átváltási aránynak megfelelő egyenértékű forint ellenében) postán eljuttatom a nálam még meglevő példányokat (kb. 40 db ill. kb. 75 db) azon kedves sorstársaim kezéhez, akik az Adatlapomon keresztül üzenve megadnak egy megbízható postai címet. A cím megkapását visszaigazolom, majd ezután néhány napon belül elküldöm a kért egy vagy két kötetet. Aki élni kíván a lehetőséggel, annak jó szórakozást kívánok.

Egy korábbi bejegyzésben már megosztottam néhány gondolatomat a Poet.hu versportál alapvető jellemzőiről, közöttük arról a sajátosságáról, hogy a megjelentetésre felajánlott versek bármiféle minőségi, versszakmai kritériumnak való megfelelés vizsgálata nélkül, gyakorlatilag automatikusan felkerülnek a főoldalra. Mivel létezik hozzászólási lehetőség, mondhatnánk, hogy ezeket – és bármiféle egyéb kritériumot – nem a portál belső munkatársai, hanem az észrevételeket beíró többi használó kérhetné számon.

Mivel a reagálók maguk is versírók, nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy maguk is használnak különféle költői eszközöket, versírás-szakmai megoldásokat és azokat a mások szövegeiben is felismerik. Racionálisan közelítve tehát arra gondolhatnánk, hogy a hozzászólásaikban ki is térnek azok követendő vagy javítandó használatára és így a minősítések széles tartományban oszlanak meg a feltétel nélküli tetszésnyilvánítás és a noha udvarias, de egyértelmű elutasítás mint szélső értékek között. Nos, a gyakorlat alapvetően mást mutat: hatalmas többségben vannak a (túl)dicsérő, ugyanakkor semmitmondó ömlengések, és gyakorlatilag hiányoznak a szakmailag is helytálló, részletező, javító célzatú bírálatok.

Hogy egy adott szöveg, amelyet szerzője versnek szánva küldött el a portálra, tetszik-e valakinek vagy sem, vitathatatlanul szubjektív dolog. Hogy hangot is ad-e a tetszésének egy dicsérő, gratuláló hozzászólás formájában, szíve joga. Senki nem kötelezi őt arra sem, hogy indokolja meg, idézetekkel támassza alá, részletezze, mely megoldások nyerték el a tetszését. Sorjáznak is rendesen a felületen a körülbelül alábbi tartalmú hozzászólások: „Gratulálok gyönyörű versedhez, szívet törtem érte!” Ez az a fajta reagálás, amelyből a szerző abszolút semmiféle információhoz nem jut arra vonatkozóan, hogy szövegének mely részei, fordulatai, megoldásai arattak sikert.

Természetesen, ha akár csak a fentihez hasonló, minimális tartalmú dicséret érkezik, nem esik rosszul nekem sem – csakhogy meglehetősen elhalványul ez a jó érzés, amikor betűről betűre ugyanazt a méltatást meglátom borzalmas, ritmustalan, agyonhasznált képekkel, primitív sorvégekkel, súlyos nyelvi hibákkal telezsúfolt zöngeményekre reagálva.

Essék szó itt még valamiről: Vegyünk egy hipotetikus, tizenhat soros verset. Valami miatt megnyitom és látom, hogy három nap alatt összegyűjtött negyvenhárom szívecskét. Elolvasom és észlelem, hogy van benne egy kínos elütés, egy súlyos helyesírási hiba, egy helyen feltűnően hiányzik az állítmány, egy másik helyen meg nincs egyeztetve az alannyal. Bosszankodni kezdek, hogy miért nem javították még mindig, hiszen a nagy számú hozzászóló közül bizonyára többen is észlelték ezeket. Elolvasom hát az összes kommentet és látom: senki nem vette észre... Eddig tartott a hipotézis, mert ilyesmi túlságosan sokszor valóban előfordult már.

Ha idáig eljutottunk, tegyünk egy összefoglalást, amelyből, ha kíván, okulhat az, aki a Poet.hu portálra verset küld be:

• ha a vers nem sért bizonyos tartalmi kritériumokat, a bizonyosságot közelítő valószínűséggel felkerül a felületre;
• a belső munkatársak nem adnak minőségi értékelést, javítási javaslatokat – nem ez a feladatuk;
• a hozzászólások hatalmas többsége a reális várakozások ellenére sem tartalmaz értékes információt.

Előre bocsátom, hogy az alábbi megközelítés nagy mértékben a saját meglátásomat tükrözi, ezért akár alapvetően eltérhet a portált üzemeltetők elgondolásaitól. Szándékom szerint az alábbiakban nem kritikát, hanem tényeket osztanék meg a tisztelt Olvasókkal. Az ellen természetesen semmit nem tudok tenni, ha a befogadó mégis az előbbiként értelmezi.

Szerintem a Poet.hu versportál talán megközelíthető úgy, mint egy virtuális interaktív kulturális folyóirat-gyűjtemény, amelyet többféle módon lehet használni. Ha valaki csak egyszerű névtelen olvasó kíván maradni, hatalmas, naponta akár több tucat tétellel bővülő szövegbázisban böngészhet többféle szempont szerint: szerző, a tartalmat jellemző fő- és részkategóriák, a szerzők által adott (akár a formára utaló) címkék, vagy szűkítheti a keresgélést különféle szempontok alapján kiemelt versekre.

Nekem a mai napig többféle viszonyrendszer keretében volt alkalmam a Poet.hu versportált használni. Az egyik ilyen a Fórum, ahol többek között a fentihez hasonló címmel is található egy rovat http://forum.poet.hu/ezt-nyujtja-nekem-a-poet_hu2 amelyhez több mint két év alatt közel kétszáz hozzászólás érkezett. Ezek a hozzászólások hatalmas többségükben szubjektív vallomások; nem idézek belőlük, aki kívánja, megismerkedhet velük. Nézzük azonban a kérdést valamivel objektívabb szemmel.

Mit nyújt a versportál annak az alkotónak, aki verseket kíván beküldeni? Amikor még csak formálgatja a majdani versét, a Poet.hu sokoldalú segítséget nyújt interaktív funkciói, a Verselemző és a Rímszótár révén. Lehetősége van továbbá olyan társoldalakra való átlépésre, ahol régebbi idők verseivel, idézetekkel ismerkedhet meg, elküldheti más szerzők verseit ismerőseinek vagy átmásolhatja őket a saját honlapjára.

A portál lapjain elhelyezett szövegek – a kezelésük módja szerint – lehetnek eleve moderáltak (a főoldalon megjelenő versek) vagy moderálatlanok (a blogok bejegyzései). Más felosztásban a szövegek lehetnek elsődleges szövegek (maguk a versek), másodlagos szövegek (reagálások az előbbiekre), vagy vitaszövegek (a fórum rovatainak anyaga). Fontos rögzíteni, hogy a moderálást végző személyek – a portálon bevezetett szabályok és így a munkavégzés jellege szerint – nem szerkesztők, hanem cenzorok és korrektorok. Ez egyrészt abból a szempontból fontos, hogy további választ adhatunk a „Mit nyújt...” kérdésre: a tartalmat tekintve bizonyos jogi védelmet nyújt a szankcionálható kifejezések kiszűrésével, a formát tekintve pedig segítséget nyújt a magyar nyelv helyesírási szabályainak betartásában.

A másik fontos következmény az, hogy a megjelentetésre felajánlott versek gyakorlatilag bármiféle minőségi kritériumnak való megfelelés nélkül ki is kerülhetnek a főoldalra. A Poet portál lehetőséget nyújt arra, hogy bármely regisztrált használója véleményt, észrevételeket fűzhessen mások megjelent verseihez. Ez ugyan nem a Poet egyedi szolgáltatása, más versportáloknak is része, de az itt kialakult gyakorlat érdemes arra, hogy később egy külön bejegyzést szenteljünk neki.

Nem meglepő a fentiek tudatában, hogy a portál kivételes népszerűségnek örvend: bizonyítja ezt egy lenyűgöző statisztikai adat, amely szerint a közelmúltban egyetlen napon több mint százezer látogató tette tiszteletét a lapjain, több mint négyszázezer oldalletöltéssel.

Maradt még egy dolog: milyen okból vagy célból kerültek ide jelen sorok? Egyrészt persze azért, mert egy ilyen hosszú fejtegetéssel nem kívántam terhelni a már hivatkozott fórumrovatot; másrészt... Nos, talán a kedves hozzászólók majd segítenek. Előre is köszönöm.

Alább valóban csak szedett-vedett gondolatoknak írott szöveggé fogalmazott kifejtése látható, bármiféle rendszerezés és fontossági sorrend nélkül, ráadásul nem kőbe vésett módon: az idő haladtával változhatnak. Bevallom azt is, hogy nem konzultáltam hivatalos forrásanyagokkal, ne lepjen meg tehát senkit, ha eltérést talál azok megállapításaitól. Az interaktivitás következtében módosíthatnak rajtuk a látogatók megfontolandó hozzászólásai is.           

A magas költészetet meghagyom az elhivatott, lánglelkű, világmegváltó alkotóknak és a csipkés lelkű finom kisasszonyoknak, mivel nem érek föl az ő emelkedett világukhoz, ahol olyan nyomdakész szövegek szakadnak ki zaklatott lelkükből, amelyeken bármiféle utólagos változtatás a művészet lényege elleni merénylet volna. Szerencsére ők viszont a versírást hagyják meg a magamfajtáknak - korona és csörgősipka -, nem alacsonyodnak le a racionalitásnak ama fokára, amelyet én tartok a vezérlő szempontjaim egyikének.

Essék szó érintőlegesen arról a különleges viszonyról, amely az egyes szám első személyben íródó versek szerzője és főszereplője között fennáll. Szakmai körökben rájuk az "elbeszélő én" és "lírai én" megjelölés elfogadott. Érdemes észben tartani, hogy a kettő korántsem mindig esik egybe: a költő, hasonlóan a színészekhez és egyéb csepűrágókhoz, gyakorta bújik más személy bőrébe, más-más oknál fogva vagy más-más céltól vezérelve. Ezt célszerű szem előtt tartania minden olvasónak, mielőtt kettejüket automatikusan azonosítaná egymással.

De vissza a  versekhez. Elgondolásaim szerint a verset nem a tartalom, hanem a forma teszi verssé: mindenek előtt a ritmus (mind szűkebb, mind szélesebb értelemben, hiszen például a rím is tekinthető ritmuselemnek, amennyiben egyfajta sorvégi hangzás tér vissza ismétlődően); a tömörítés, vagyis az akár összetett mondanivalónak is minél kevesebb szóval való kifejezése; a tagolás, tehát a versszakok hosszának, a sorok szótagszámának (hangsúlyos verselés) vagy ütemhosszának (időmértékes verselés) tudatos alkalmazása. Sokan ide értenek egyes úgynevezett „költői eszközöket” is, mint a költői képek, az alliteráció, az allegória, a hasonlat és egyebek; szerintem a felsoroltak a prózai szövegek minőségét is megemelik. A tartalom szerintem annyiban fontos, hogy a magyar nyelven íródó versekben illik követni a magyar nyelvtan szabályait: a vers szükségszerűen mondatokból áll, alapesetben írásjelekkel. Nagy könnyebbség, hogy nincsenek nemek, annál több figyelem juthat az alany és állítmány egyeztetésére...

A fentieket szem előtt tartva ezért, amíg mások verseihez észrevételeket fűztem, azokban többnyire csak a formai elemeket vizsgáltam – miközben a többi hozzászólás viszont szinte kizárólag a tartalommal foglalkozott –, méltatva azok sikeres használatát és persze észrevételezve az esetleges botlásokat is. A több mint 860 (frissítés, 2011. augusztus: mintegy 2000) ilyen hozzászólásom szubjektív összegezéseként hozzátehetem, hogy a negatív észrevételeimet is köszönettel fogadták az érintett alkotók – majd az újabb szövegeikben továbbra is rendre elkövették és elkövetik az általam észrevételezett, fogalmazzunk így: szuboptimális szakmai megoldásokat.

Egyelőre ennyi.