Ross blogja

Nagyon különböző életutakat tudhatunk magunk mögött – és előtt – mi, akik ezeken az oldalakon tesszük közzé kreatív termékeinket: különféle tartalmú, műfajú, stílusú, formájú szövegeket. De van bennünk közös vonás is. Ahogy elterjedten mondogatjuk: lehet közöttünk kőfaragó, balett-táncos, hentes vagy szalmakalap-készítő, valami miatt úgy döntöttünk, hogy bemutatjuk bizonyos irányú képességeinket egy (vagy, nem kevesen közülünk, párhuzamosan több) nagy virtuális közösségnek.

A szövegeit itt közreadó szerzők hatalmas többsége amatőr versíró. A jelzőben fellelhető a latin eredetű (spanyol: amat, olasz: amate) „szeret” ige töve, és ez el is árulja, hogy az ebbe a csoportba tartozók kedvtelésből, szabad idejükben művelik a versírást. Anyagi elismerést nem, erkölcsit pedig csak számos különböző tényezőtől befolyásolt módon kapnak. Elvileg nem kizárt, hogy egy itt fűzfapoétaként induló társunk később jelentős művészi karriert fut be ezen vagy egy kapcsolódó pályán – én kevés ilyen példáról tudok.

Eddig általánosságban, többünkről beszéltem. Ami engem illet, nagyjából három és fél éve csatlakoztam az oldalhoz. Addigra már – egy anyagilag különösen jól sikerült évet követően – sikerült megjelentetnem egy kötetet a vers-próbálkozásaimmal és előkészületben volt egy másik, hasonló kötet. Gyakorlatilag csak a családtagjaim, barátaim, ismerőseim birtokába kerültek, természetesen díjmentesen, noha profi terjesztőkre is bíztam jó néhány példányt.

Ja, hogy miért írom mindezt? Jó százötven éve tette fel Vörösmarty a kérdést: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” A saját válaszom: igen, léteztek könyvek, amelyek meglódították a világ mozgását – annak eldöntése persze, hogy merre van „elébb”, meglehetősen nehéz kérdés. A pozitív kicsengésű válaszomban azonban nem a művészeti könyvekre gondolok. Bármely világra szóló tehetség összegyűjtött életművénél hasznosabb, „elébbre vivő” például a „Négyjegyű függvénytáblázatok” című segédlet. Szomorú? Talán, de tény. Ilyesfajta gondolatok miatt merül fel bennem időről időre, hogy ideje lenne másféle elfoglaltság után nézni, más módon megkísérelni „elébbre” vinni ezt a világot, de legalább szűkebb környezetünket. Ráférne …

A Poet portál jelentős mennyiségű számadattal követi az őt használók minden tevékenységét; ezek közül jó néhányat magukkal a használókkal is megoszt. Ezt felismerve már a kezdetektől rögzítettem a rám, illetve verseimre vonatkozó lényeges statisztikai adatokat egy folyamatosan vezetett táblázatban. Mivel jelenleg hosszabb időtartamúnak szánt szünetet tartok a Főoldalra való versbeküldésekben, az alábbiakban közreadom a leglényegesebbnek vélt következtetéseket.

Regisztráció időpontja:                        2010.01.24.
Versbeküldési szünet kezdőnapja:        2012.06.12.
Aktív időtartam:                                  867 nap
Közreadott versek száma:                   127
Egy versem átlagos megjelenési ideje:   867/127 = kb. 7 nap
Verseim letöltésének száma, összesen:  60223
Verseim letöltésének száma, átlag:         60223/127 = 502
Legtöbbször letöltve:
   Mesés nőnap              2456
   Kismamák                  1422
   Húsvét                      1294
Hozzászólásaim száma:
   Főoldal                      3564
   Fórum                         981
   Blogok                        925

Kóboroljunk kissé korunk modern művészeti termékei között.

1. A modern komoly zene alapjául véletlenül kiválasztott zajok, zörejek, állathangok szolgálnak, amelyekhez számítógépes torzító effektusokat kevernek. Nem hangszereken, hanem fateknőkön, alumínium főzőedényeken, kereplőkön, stb. adják elő. A hangversenylátogatók kottával a kezükben követik az előadást.

2. A modern drámában a szereplők (ha vannak) a nézőtéri erkély és zsöllyeszint között indákon lengenek, elbeszélnek egymás mellett, különböző létező és kitalált nyelveken, néha hátulról előrefelé. A nézők érkezéskor jelmezbe öltöznek, az állandóan működő forgószínpadon ülnek, különféle színpadi effektusokkal vannak megvilágítva. A finálé során záporpróbát tartanak.

3. A modern építészetben igyekeznek tűhegynyi alapterületen csúcsával lefelé fordított gúla vagy kúp alakú, rekordmagasságú lakóházakat és egyéb célú épületeket emelni.

4. A modern szobrászat csúcsteljesítménye egy lapos kerek kő, élére állítva, egy nagy excentrikus lyukkal. Kikiáltási ára egymillió dollár.

5. A modern festészet csúcsteljesítménye citromsárga alapon egy nagyobb narancssárga és egy kisebb homoksárga négyszög. Kikiáltási ára egymillió dollár.

6. Van-e még, aki csodálkozik azon, hogy ilyen a modern költészet?

Szomorú vagyok... Ez lehetne magánügy, az esetek többségében az is. Nem lepne meg mégsem, ha valaki azonosulna – no, nem a lehangoltságommal, de legalább azzal, hogy a kiváltó oka nem kitalált, hanem létező jelenség.

Az életünket átjárja a ritmus: adott események ismétlődnek rövidebb vagy hosszabb meghatározott időszakonként, kezdve akár az atomok valószínűségi alapú ütközésének szinte mérhetetlenül rövid periódusidejétől, folytatva az emberi testben lejátszódó élettani folyamatok ütemességével, a hét napjainak megszabott napirendjével, az évszakok váltakozásával, vagy akár a nagyon stabil izotópok több tíz évre tehető felezési idejével. Nem véletlenül tükröződött korábban mindez a még szerző nélküli spontán művészeti alkotásokban: a gyermekjátékokat kísérő kiszámolókban, mondókákban, a szakaszos emberi tevékenységet kísérő munkadalokban. Később a ritmus alapelemévé vált a már nyilvántartott szerzővel rendelkező, ha úgy tetszik, eredeti rendeltetésüktől elszakadt és önálló életet élni kezdő művészeti alkotásoknak, mindenek előtt a verseknek, és több évszázadon át az is maradt.

Természetesen nem ez tesz szomorúvá, még csak nem is az a tendencia, hogy a ritmus végleg eltűnik a napjaink kánonjaként „hivatalosan” is elismert versekből. Sokkal inkább az, hogy egyre több amatőr versíróban sincs rá igény: nem csupán elhagyják a saját, versnek szánt szövegeikből, de magától értetődő természetességgel veszik tudomásul, hogy társaik többsége is így tesz. Még itt-ott fel- és elismerjük a tisztán időmértékes versek lüktetését, de a nyelvünkre jellemzőbb hangsúlyos verselésben már nem tűnik fel jóformán senkinek, mennyivel gördülékenyebb lehetne ugyanaz a sor csupán két szó fölcserélésével.

Próbáljunk meg párhuzamot vonni. Akinek „papírja” van arról, hogy képzőművész, tanulmányainak egy szakaszán biztosan számos vázlatot készített a hagyományos figurális, vagy ahogy még lebecsülő hangsúllyal jelölik, „akadémikus” stílusban. Aki elsajátította a versírói szakma alapjait, biztosan kellett kreálnia hagyományos, rímes-ritmusos verseket, érthető tartalommal. Azután önmaga lelkének szisztematikus feltárásával, plusz hangyaszorgalommal eljutott fejlődésének, személyisége kibontakoztatásának arra a fokára, hogy a meghaladott múltnak minden hasonló csökevényes elemét sikerült száműznie a szövegeiből... Nem lenne semmi baj, ha ezek a modern költők, eredeti szándékuk szerint, csakis egymásnak írnának – de nem ez történik: a megvezetett amatőr olvasó zihálva, nyálcsorgatva falja a nagy semmit.

Szomorú vagyok...

Bevallom, csak azért adtam ilyen címet, hogy szélesedhessék a vita résztvevőinek köre. Vitára gondolok, mert csak nagyon halvány elképzeléseim vannak arról, hogy mit is szeretnék. Egyet azonban rögzítenünk kell: ez a blog nem egy adott személy gondolatainak megosztási felülete, hanem közösen használható fórum.

Talán legjobb, ha a tényekből indulunk ki. Ha most (kb. 16:30) odakattintunk a "Blogok" linkre, akkor a "Legújabb bejegyzések" rovatban húsz tétel található (közülük most történetesen tizenegynek azonos a szerzője); a legkorábbi és legkésdőbbi bejegyzés között most kb. négy órányi különbség van. Félreértés ne essék: nem rosszindulatot tételezek fel arról, aki a túl sűrű beírásaival nagyon rövid idő alatt leszorít másokat, csupán pillanatnyi figyelmetlenséget: végig sem gondolja a hátrányos következményeket. Az is lehet, hogy az egyszeri akcióját követően napokig vagy hetekig meg sem jelenik (bár ez nem mindig jellemző).

A "Legújabb hozzászólások" rovatban harminc tétel szerepelhet, ezeknek természetesen jóval inkább véletlenszerű az eloszlása, hiszen bárkinek bármikor eszébe juthat visszanyúlni egy korábbi bejegyzéshez (akár a sajátjához is, ha bármi miatt "felszínen" kívánja tartani). Nagy többségében azonban az éppen viszonylag legfrissebb bejegyzések kommentjei sorakoznak.

Ennyi lett volna a bevezető gondolatsorom - Tiétek a szó.