Ross blogja

Ross•  2014. július 7. 04:18

Mennyiség, minőség, fedőtörténet

Dicsérni jöttem, nem temetni... Azért bocsátom ezt előre, mert meggyőződésem, hogy sokan számonkérésnek, vádaskodásnak értelmezik majd a leírtakat. Hát nem. Amint mondtam, azért osztom meg tapasztalataimat itt, hogy ne csak én, de minél többen leboruljanak az elgondolás nagyszerűsége és a megvalósítás következetessége láttán. Már csak azért sem kezdeném káromolni ezt a felületet, mert ez volt az, amelyhez életremben először csatlakozván elindultam a kétségbevonhatatlan világhír felé. Itt köszönöm meg a biztatást Beri Róbet és Szecsődy Péter barátomnak (mindkettő szintén zenész...).

Képzeljük el a Poet.hu rendszert egy több koncentrikus héjból álló hagymaként. Mit lát, aki a még intakt hagymát a kezébe veszi? Elképesztően nagy számokat a látogatottság, a napi elérések, a foglalkoztatott szerzők, a tárolt szövegek rovatában. Hát jó, állapítja meg a látogató, ez csupán a külcsín, nézzük a lényeget! És a látogató téved: ne becsüljük le ezeket a nagy számokat, ők maguk a lényeg! Jegyezzük meg inkább a varázslatos szóösszetételt: "a kattintások számának maximalizálása". Mivel alighanem többször előjön még, vezessünk be rá egy rövidítést, legyen ez a ka-szá-m, vagyis a "kaszám".

A Poet.hu kiötlője, megalkotója, működtetője és továbbfejlesztője az indulás szent pillanata óta mindent azért tesz, hogy nőjön a "kaszám", lehetőleg minden határon túl. És lássuk be: ha így közelítünk a kérdéshez, végül valóban nem marad más teendőnk, mint bólintani és leborulni az "éca" előtt.

Akkor most hántsunk le egy hagymahéjat. Logikusan tételezhetjük fel, hogy a hagyma szívét maguk a beküldött szövegek alkotják. (Gondolom, kitalálhatja a nyájas olvasó, hogy miért a "szöveg" szót használom a "vers" helyett. Ha nem, pilllantson a címre.) Ezt a szívet első héjként az úgynevezett "moderátorok" rétege veszi körül, és itt álljunk meg egy pillanatra. Többször felvetettem már, hogy arra a feladatkörre, amelyet ők jelenleg ellátnak, egyértelműen a "cenzor és korrektor" megjelölés illik.

Lépjünk hát egy héjjal följebb, és most jön a meglepetés: a moderátorok héját a moderátorok héja veszi körül. Hát ennek meg mi az értelme? Hohó, ne siessük el! Hiszen egyszer már megértettük: a szent "kaszám". Meggyőződésem, hogy a két szintű moderálásra, ahol a feladatok azonosak, abszolút semmi szükség. (Arról most nagyvonalúan feledkezzünk meg, hogy az egyszintűre sincs. Azt szüntetik meg, ki-ki az éppen rá jellemző ismeretszintnek megfelelően, ami a szerzők egyetlen jellemző jegye: a durva helyesírási hibákat.) Tudom, mert mindkettőt csináltam. És sajnos itt van a gyenge pontja a rendszernek. Ha valaki felfogja ennek az elemnek a célszerűtlen, a folyamatokat lassító, a sokszor önellentmondásra vezető jellegét, akkor onnan már felfejtheti az egész fedőtörténetet, ahogy én itt tettem.

Egyértelműen az oldal javára írható, és erre az Impresszum a bizonyíték, hogy a felelősségi területek megnevezése között nem található még csak utalás sem a "szerkesztő, főszerkesztő" megnevezésre, ilyesfajta tevékenység itt nem folyik, bár az oldal anyagaiból időről időre "összeszerkesztenek" bizonyos válogatásokat.

Amikor nem egymás mellé, hanem egymással szembe állítjuk a mennyiség és minőség fogalmát, akkor különféle érveket sorakoztathatunk fel mindkettő mellett is és ellen is. Nem közömbösek például a mennyiségi mutatók, ha a helyszín a zseb vagy a pénztárca. Ám egy önmagát művészeti portálnak nevező felületről sokan feltételezhetik a minőség primátusát. Mármost aki ehhez képest szembesül a valósággal, annak az ismert dilemmát kell megoldania: megszoksz vagy megszöksz.

Ross•  2013. augusztus 4. 06:57

Pálinka-karnevál

A darab friss és ártatlan, mint a ma született szatmári szilva. Tegnap született az ötlet és remélem, nem hallatszik rajta a másnaposság. A szövege így hangzik:

A túlzott borivás rosszat tesz, és boltban véve drága a szesz,
gyere, jobb szokásra álljunk át: nosza, főzzünk pálinkát!
Ha a fáról a földre hull a gyümölcs, ciszternába gyűjti a bölcs.
Sose keseredj el a rossz cefrén, itt van a jó refrén:

Gyere, szállj be te is, most megveheted a desztilláló rendszeredet!
Megvan a gyártó, hiszed-e vajon: a nyertes a Közgép lett!

Már nem megy a férfi a kocsmába, odahaza fullad a mocskába.
Megvan a pénze, nem veri el, csak az asszonyt, ahogyan kell!
Sose bízzad a gyereked az UNICEF-re, hisz mindig kéznél van a cefre,
s ha nem akar aludni a Bálintka, segít egy kis pálinka!

Gyere, szállj be te is, most megveheted a desztilláló rendszeredet!
Megvan a gyártó, hiszed-e vajon: a nyertes a Közgép lett!

A világban él sok kemény alak, kik mindenfélét fogyasztanak:
konyakot, snapszot, vagy vodkát, ahogyan megszokták.
De te nem iszol ilyesmit, mert inkább főzöl házi pálinkát.
Ahelyett hát, hogy trükköznél, idd meg, amit főztél!

Pálinka-karnevál

Ross•  2013. július 4. 12:11

Hűségpróba

Az alábbi, balladaszerű vers eredetijét Edeke felhasználónevű társunk írta meg, engedélyével alakítottam át az itt látható alakra. Kék színnel jelöltem azokat a részeket, ahol Edeke eredeti szövegét változatlanul hagytam.

Hájas tiszteletes roskadozó lován
közeledik feléd, erősen imbolyog;
zsíros hússzeletek, gyöngyöző fajborok
formálták habtestét ily kerekre talán.
Amint odaér a házad szegletéhez,
zajongó népségre szigorún pisszenve
komoly ábrázattal a lényegre kérdez:
”Mondd csak, kedves fiam, hiszel-e Istenbe’?

Rád nevet a leány, egy hétpróbás ringyó,
biztatóan kacsint; festett arca alatt
felgyűltek az évek, hiába is tagad;
dekoltázsa csábít, a szoknyája ringó.
Kezét ráhelyezi finoman térdedre,
megnyálazza ajkát, melyre szájfényt is kent,
s megkérdi, miközben megbiccen a keble:
”Ha ilyet látsz, öcskös, hiszed-e az Istent?”

Kocsmaajtó nyílik, kizuhan egy részeg,
kigombolt nadrágja letolva bokáig,
sugárban vizel és sugárban okádik...
Hasonlóban volt már magadnak is részed.
Gúnyosan vonaglik összement szemérme,
s miközben a kőre vizesnyolcast pissent,
kihívón kérdezi, meghívást remélve:
Mit bámulsz, kis hülye, nem láttál még Istent?”

Láttál koldusokat, láttad a bénákat,
halott csecsemőket, hóhéruk az anyjuk,
mert ilyen a világ, nem kellenek fattyúk!
Láttál drogos tűtől szétdurrant vénákat,
láttad: az utcát a söpredék
uralja,
kik létedre törnek Istent nem ismerve,
ördögi arcukon a Sátán nyugalma,
s nem érdekli őket, hiszel-e Istenbe’.

Mielőtt még elméd álomba lebbenne,
hallod fáradtságtól szétáztatott aggyal,
amint szól hozzád egy kétes arcú angyal:
Urunk kérdi Tőled, hiszel-e Őbenne?”
Annyira ismerős minden arcvonása!

Lázadó válaszod fogalmazod fennen,
hiszen ő késztetett viszont-vallomásra:
”Hogy higgyek Őbenne, ha Ő nem hisz bennem?

Ross•  2013. július 3. 07:07

Magunkról és a verseinkről

Nagyon különböző életutakat tudhatunk magunk mögött – és előtt – mi, akik ezeken az oldalakon tesszük közzé kreatív termékeinket: különféle tartalmú, műfajú, stílusú, formájú szövegeket. De van bennünk közös vonás is. Ahogy elterjedten mondogatjuk: lehet közöttünk kőfaragó, balett-táncos, hentes vagy szalmakalap-készítő, valami miatt úgy döntöttünk, hogy bemutatjuk bizonyos irányú képességeinket egy (vagy, nem kevesen közülünk, párhuzamosan több) nagy virtuális közösségnek.

A szövegeit itt közreadó szerzők hatalmas többsége amatőr versíró. A jelzőben fellelhető a latin eredetű (spanyol: amat, olasz: amate) „szeret” ige töve, és ez el is árulja, hogy az ebbe a csoportba tartozók kedvtelésből, szabad idejükben művelik a versírást. Anyagi elismerést nem, erkölcsit pedig csak számos különböző tényezőtől befolyásolt módon kapnak. Elvileg nem kizárt, hogy egy itt fűzfapoétaként induló társunk később jelentős művészi karriert fut be ezen vagy egy kapcsolódó pályán – én kevés ilyen példáról tudok.

Eddig általánosságban, többünkről beszéltem. Ami engem illet, nagyjából három és fél éve csatlakoztam az oldalhoz. Addigra már – egy anyagilag különösen jól sikerült évet követően – sikerült megjelentetnem egy kötetet a vers-próbálkozásaimmal és előkészületben volt egy másik, hasonló kötet. Gyakorlatilag csak a családtagjaim, barátaim, ismerőseim birtokába kerültek, természetesen díjmentesen, noha profi terjesztőkre is bíztam jó néhány példányt.

Ja, hogy miért írom mindezt? Jó százötven éve tette fel Vörösmarty a kérdést: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” A saját válaszom: igen, léteztek könyvek, amelyek meglódították a világ mozgását – annak eldöntése persze, hogy merre van „elébb”, meglehetősen nehéz kérdés. A pozitív kicsengésű válaszomban azonban nem a művészeti könyvekre gondolok. Bármely világra szóló tehetség összegyűjtött életművénél hasznosabb, „elébbre vivő” például a „Négyjegyű függvénytáblázatok” című segédlet. Szomorú? Talán, de tény. Ilyesfajta gondolatok miatt merül fel bennem időről időre, hogy ideje lenne másféle elfoglaltság után nézni, más módon megkísérelni „elébbre” vinni ezt a világot, de legalább szűkebb környezetünket. Ráférne …

Ross•  2013. április 3. 08:34

Zárszó

Ma reggel, elviselhető mértékű várakoztatást követően, az alábbi tartalmú üzenetet találtam a virtuális levélrekeszemben:

"Kedves Ross!

Az alábbi versedet sajnos el kellett utasítanunk, mert - a fórumok barátias hangulatát biztosítandó - nem teszünk közzé direkt politikai állásfoglalást közlő műveket."

Szenátor-ballada

Tudjuk, hogy aki a népfenségnek elvét
saját személyében testesíti meg,
jóra tör az mindig, és ha bármit elvét,
elnéző mosollyal nézi a tömeg.
Tudjuk, hogy csupán a javunkat akarja,
s bár a látszatból ez nem derülne ki,
nincs szüksége ehhez pallosra, fakardra:
önként és dalolva adjuk át neki.

Vagyonbevallását időben beadta,
jogos szemrehányást senki nem tehet.
Sokat tűr a jó Föld, nem nyílt meg alatta,
s nem szakadt reá a szívós mennyezet.
Semmi rossz belőle nem derül ki most sem:
önbevallás ez csak, nincsen audit,
s mert eltelt egy félév, őszinte örömben
dugunk [sej-haj] alá újabb Audit.

Szegény feje fölött fenyegetést érez:
kétszer több népfenség nyomja vállait
új mandátumával; hát majd a Vezérhez
fűződő hűségből új erőt merít.
Köpenyének színe s visszája sem visszás:
bármelyik égtájról fújjon is a szél,
legyen mandátuma egyéni vagy listás,
megél a szenátor: túlél, visszaél.

Herceg, légy elnéző: a modern világba`
régebbi foigalmak jelentése más.
Két kurta szalmaszál sem marad utána,
csak nyolcszázhetvenhét diktált gombnyomás...


A beküldött szövegem alatt az alábbi, szintén megjelentetésre szánt megjegyzésem szerepelt: "Amint a címből is kiderül, a fenti szöveg csak olyan államra lehet érvényes, amelynek törvényalkotó testülete kétkamarás." Azt hiszem, ennél többet hozzáfűzni szükségtelen.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom