gondolatok-Rohan az idő-

érzem,pusztul minden szép.
mi szép táj volt egyszer
most nagyváros.

fogad a ház
de én a mezőn lennék,
a fűben futkorásznék
és nem fotelban ülnék.

változik,érzem.
megakartam tudni
milyen az mikor
a betonon lépkedve járok,
és nem a puszta földön.

vágyakozom vissza,
a régi világba....
mikor még nem volt gyülölet
de hiába vágyakozni a mult után.
nincs vissza út . ez a haladás.

mert menni kell előre
egyszerüen taszigálnak,
és ki változna,megtapossák.
mert ilyen az a világ.