Road

Ametisz•  2015. május 27. 22:10

Jóság-mag

énednek jóság-magja
virágot szór lábnyomodba
tapsikol az életed
hisz benned van a szeretet

Ametisz•  2015. május 22. 21:51

Percek kulcsa

Ha úgy érzed, hogy a lét, mi átjár
virágot szór a percek vásznán
és megfestenéd de fáj, mert nehéz.

Ha minden karcél lék testeden,
mely csendesen a szótlanságba visz
az idő precíz fokmérőjén.

Ha ezernyi kérdőjelet vonszol
a tudatodba begyűrt erő,
és mint homokóra szűk résbe zár.

A hiba benned van, a kulcs Te vagy,
belülről kell látni, kitárni
mit "csillagvető" éned észrevesz.

Ametisz•  2015. április 2. 23:39

Virágos pimpimpáré :)

szeretem mikor reggel kacsintva
kinyitja arcát és éled a fény
fűszálak csúcsán csillan a harmat
virágnak szirmán az élet erény

átjár egy érzés gyengít és mégis
színeket burkol aurám köré
mosolyom csöndben őrzi bilincsem
és rád szóródik mint pimpimpáré

Ametisz•  2015. március 26. 21:36

" A csend beszél tovább "

Lehunyt szemem a semmi szívhálóján
átfonja gyűrűzve a csendet,
majd tanyát ver az üresség flancosan
és glancolja a kongó dimenziót.

Malmozik ujjam a percek vánkosán,
mint aki jól végezte dolgát,
és a lomhán vetülő éjjeli kép,
csuklóból nyilazza a kétely mérgét.

Elmém vizein belső hangom nyomul,
mint örködő torpedónaszád,
most nem szól, mert érzi megrekedt a szó
mélyen, hol minden butuskán halovány.

A "ha" bilincsben és néhány pillanat
simogat és masnit köt körém,
helyettem mondja, mi mosolyomban él
ott, "ahol a szél zúg és a nap nevet".



" Republic "

Ametisz•  2015. március 17. 22:43

Érzés-alagút

úgy sorolnánk azt a sok szépet
mely megérintve égeti a létet
de maradjon csak minden idebenn

hisz addig jó míg él a virág
és illatával együtt a csendvilág
mely mosolyt keringőzve ad jelet

a gondolatunk nyughatatlan
praktizál a fényszál a pillanatban
aranyát szórja ránk a napsugár

és szívünkben a vágy-szinapszis
húzza az érzés-alagútban azt is
hogy gyere és öleljél végre át