Road
Jóság-mag
énednek jóság-magja
virágot szór lábnyomodba
tapsikol az életed
hisz benned van a szeretet
Percek kulcsa
Ha úgy érzed, hogy a lét, mi átjár
virágot szór a percek vásznán
és megfestenéd de fáj, mert nehéz.
Ha minden karcél lék testeden,
mely csendesen a szótlanságba visz
az idő precíz fokmérőjén.
Ha ezernyi kérdőjelet vonszol
a tudatodba begyűrt erő,
és mint homokóra szűk résbe zár.
A hiba benned van, a kulcs Te vagy,
belülről kell látni, kitárni
mit "csillagvető" éned észrevesz.
Virágos pimpimpáré :)
szeretem mikor reggel kacsintva
kinyitja arcát és éled a fény
fűszálak csúcsán csillan a harmat
virágnak szirmán az élet erény
átjár egy érzés gyengít és mégis
színeket burkol aurám köré
mosolyom csöndben őrzi bilincsem
és rád szóródik mint pimpimpáré
" A csend beszél tovább "
Lehunyt szemem a semmi szívhálóján
átfonja gyűrűzve a csendet,
majd tanyát ver az üresség flancosan
és glancolja a kongó dimenziót.
Malmozik ujjam a percek vánkosán,
mint aki jól végezte dolgát,
és a lomhán vetülő éjjeli kép,
csuklóból nyilazza a kétely mérgét.
Elmém vizein belső hangom nyomul,
mint örködő torpedónaszád,
most nem szól, mert érzi megrekedt a szó
mélyen, hol minden butuskán halovány.
A "ha" bilincsben és néhány pillanat
simogat és masnit köt körém,
helyettem mondja, mi mosolyomban él
ott, "ahol a szél zúg és a nap nevet".
" Republic "
Érzés-alagút
úgy sorolnánk azt a sok szépet
mely megérintve égeti a létet
de maradjon csak minden idebenn
hisz addig jó míg él a virág
és illatával együtt a csendvilág
mely mosolyt keringőzve ad jelet
a gondolatunk nyughatatlan
praktizál a fényszál a pillanatban
aranyát szórja ránk a napsugár
és szívünkben a vágy-szinapszis
húzza az érzés-alagútban azt is
hogy gyere és öleljél végre át