Road

Tenni nap mint nap
még akkor is ha fogva tart
és érzed szétesel,
mert az élesztő benned nem jön fel.
Úgy kell szeretni
mintha sosem bántanának,
és ott az ennyi csak.

Nyárias zápor szeánsz, mint vizes lavina
zúdult reánk a kínai nagy falon,
és csak álltunk a szubtrópusi viharzóna
szívkazánfok páratartalom színpadon.

A szemünkben az égi köszönöm érzet adás
öltött trendi birizgás mosoly-ruhát,
és a kegyes villám hangulatvilágítás
rapid szintre vitte a csók impulzusát.

Az autó szélvédőjén simulva monoton jár,
a kedves mosollyal integető ablaktörlő lapát.

Éled a csodás élet, lélegzetem párát szuszog,
és szívem falán kopognak könnyeim, mint esőcseppek.

Minden hitbe ékelt fényvillanás,
a semmibe szűri a holnapot.

Esős szerencsekerék forgatás,
és ott vagyok, ahol még nem tudod.

Pityókásan krumplis szavakat csicsereg
az alkonyat halántékán csapódó tudat,
és halál harakiri mászik a szellemes örvény
hihetetlenül csodás magaslataiba.

Mindegy mit süt ki az agytekervény rezsón
a be kék tintázott struccos mámor állomás,
ha fészkeli magát az érzés a mosoly-szigetek
kínaian ördögi virágos mezején.