Esküszöm már hallottalak szólni !

Nőnapra ! Melyikre ? A maira.

Ha megkérdezed mi jó ebben ? A laza hívás , hogy hallo ! Vannak öreg srácok és fiatal bölcsek.

A hang amikor nem látunk csak halljuk egymást. Az igazán elképesztő.

A lélek suttogása a lélegzet visszhangja és fel lehet venni... Az a csodálatos amikor nem ismered fel...kivel beszélsz. de érzed közel van.

Van aki nem szól bele... és te sem... csak a szám amit látsz a foglalt jelzés követően... izgalmas.

Majd amikor hangsúlyos a hangzó fél. Mert nevetnél de nem szabad. Az illető hangja az élete. Az Ő Élete. Minden benne van. ha bödön vagy csillogó hangzás és mély Alt. A legszebb érzés a világon a hangsúly a végén. Újra .

Mikor pontozni kell egy skála jut eszembe ... Dó, ré, mi....

Mikor felhívsz és még első....nem mond ki vagy! had találjam ki. Játszani hívlak. ?

Elég ha megszólítasz.

Pár befejező mondat.

Egy szóban

Köszönöm.

Majd van akit idegesít ... rájöttem van akinek szüksége van arra, hogy lásson , hogy közel legyél.

Hallottad már a mosolyt a telefonban ?... Olyan... olyan...

válasz ami a csengetés. Nyisd ki az ajtót . Sose mondtad ?

Az érzékekét.

Választ vársz.

Sose hallottam a zárat magában nyílni. Kinyílt virágot nem elhervadni. Sorsot nem formálni. legyél a szobrászom... De nem kérdezted .. Így hát marad üresen a hangszál a torkodban.

A szavak rezgése egy súlytalanság a figyelemnél.

A kulcs a szív. Csak akkor nyílik ki ha van szeretet.

Én szerettem az életben. - ezt írjátok a síromra ... a rejtvényt így is meg kell fejteni... ki volt az ?

Bölcs emberek azt mondják. egy iskola táska. Egy madárfészek. Egy trombitáló nátha.

Tudod mit ?

Az egyszer szerettem hazugság.

Vajon hogy mondhatnám el....

Mindenség.

A kör.

Vissza vissza térek.. A szív pont ilyen.

Velem együtt élők a szövetségeseim. Mikor tettük le az esküt.

Éjjel a csend szavaiban.