Reni blogja

Renike99•  2014. március 19. 18:27

Különleges ajándék

 

 A város zajától messze, egy kis elhagyatott falucskában élt Zsófika édesanyjával és édesapjával. A családban szeretet és öröm uralkodott, kis házukat az öröm és boldogság jelképezte. Nem voltak gazdagok, de annál jobban szerették egymást. Zsófika iskolába járt és nagyon örvendett minden egyes alkalomnak amikor, felolvashatott kedvenc történetes könyvéből fagyos, téli estéken. Zsófika boldog gyermekkornak örvendett, egy éjszakán azonban megváltozott minden. Tűz ütött ki istállójukban, édesapja az állatok mentése közben odaveszett.  Édesanyát és lányát egyaránt megviselte a szerető férj, családapa elvesztése. A gyászban és a nagy teher hordozása alatt Zsófikát, legféltettebb kincsét árván hagyta, befejezte földi pályafutását a szerető édesanya. A kislány egy jóakaróban bízott, aki majd gondját viseli, szeretgeti. Mivel senki sem akarta befogadni a szegény kis árvát, a falu vezetősége úgy döntött, hogy a bírónéra bizzák. A leányka szomorú szívvel tett eleget a határozatnak, mivel nem volt más lehetőség számára, elfogadta az ajánlatot.

Ahogy teltek.múltak a napok, hetek mind jobban vágyott szülei szeretetére,amit soha senki nem viszonozhat.A bíróné csípős megjegyzései nagy fájdalmat okoztak az érzékeny kislánynak.Gyakran idézte fel azokat a gyönyörű téli estéket, amikor felolvasott szüleinek kedvenc történetes könyvéből. A néma csendet, amely a házon nyugodott, gyakran a bíróné rikácsoló hangja törte meg:

 - Te lusta dög, má' megint az ablakot bámulod, menj, mosd fel a lépcsőt ,  mert ráfagyott a jég. Melegíts forró vizet... mit nézel olyan ártatlanul, menj már, mert nem kapsz vacsorát,tudod, hogy csak kegyelemből élsz nálunk! - mondta élesen az asszony.

- Igen asszonyom megyek...én, én nagyon hálás vagyok azért, hogy befogadtak és mindent megteszek ami tőlem telik - mondta szívszorító hangon a kis árva.

- Na ez má' más menj teljesítsd a feladatodat - mondta elégedett hangon a bíróné.

 Zsófika már teljesen reménytelennek látta életét, oly nagyon vágyott arra az anyai szeretetre, amelyet édesanyjától szüntelen megkapott. Ahogy teltek a napok, lassan beköszöntött a tavasz. Az új évszak beköszöntével újra reménnyel telt meg a szívecskéje. A ház körüli teendők, a természet újraéledése új értelmet adtak életének. Egy szép napsütéses nyári reggelen különleges vendég érkezett a bíróék portájára. A különleges vendég nem volt más, mint a bíró nővére. Zsófika hamar megbarátkozott az új vendéggel. Az asszony is hamar a szívébe zárta a kislányt, majd napról-napra elválaszthatatlanokká váltak. A kis árva oly hosszú idő óta akkor érezte először nagyon boldognak magát szülei elvesztése óta. Hosszú sétákat tettek a nyári nap lemenő fényében beszélgetve. Megismerték egymás életét, gondjait, kölcsönös vonásaikat közös múltjukat. Beköszöntött az ősz, majd a tél,s közeledett Zsófika kedvenc ünnepe a Karácsony. Borús novemberi estéken felidézték legszebb emlékeiket. Ahogy a kandalló mellett ültek, egyszer így szólt az asszony:

 - Zsófikám a fiatalkorod ellenére már megjártad az élet rögös útját. Tudod,hogy itt nincs jó sorsod ezért egy fontos elhatározásra jutottam, amelyben a segítségedet kérem - az asszony kissé izgatottan, könnyes szemmel folytatta beszédét.

- Zsófikám, egy ajándékot szeretnék átadni neked...,és könnycseppek jelentek meg a szemében.

- Milyen ajándékot? - kíváncsiskodott Zsófika...

Egy borítékot adott a kis árvának, amelyben egy vonatjegyet talált. A lányka meglepődve, azt sem tudta mit mondjon csak egy rövid "köszönömöt"mondott.

 - Ez az én karácsonyi ajándékom számodra Zsófikám, gyere velem a városba, légy segítségemre öreg napjaimra...-mondta reszkető hangon .

A kandalló tüzének fényénél ketten sírtak örömükben. Zsófika sokáig emlékezett arra a különleges ajándékra, amely megváltoztatta az életét. A különleges vendégből számára drága édesanya lett. A bíró házaspárnak is megköszönte, hogy befogadta annak ellenére, hogy nem szerették, de Zsófika őket is a szívébe zárta.

 

Renike99•  2014. március 19. 18:13

Fohász


Lassan leteszem párnámra fejemet

De gondolatom a távolba megyen

A Magasságoshoz száll imám

De a választ nem hallom tisztán.

 

Arra kérlek Istenem

Mutasd meg az utat énnekem

Hallgasd meg fohászomat

S adj tűrelmet, hogy várjam válaszodat.

         

              (2014.03.16)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Renike99•  2014. március 18. 20:33

A felhők mögött mindig süt a nap...

Ma rábukkamtam egy értékes idézetre a Citátum-on amely így hangzik: ,, Hiszek abban, hogy varázslatos életet élek. Szinte minden nap megköszönöm istennek, hogy egy újabb nappal ajándékozott meg, és arra gondolok, milyen érdekes események és kihívások várnak rám aznap. Megtanultam, hogy a harmonikus élet rengeteg olyan lehetőséget tartogat számomra, melyek megerősítik bennem a szeretetet és az életkedvet.''

 

Victoria Moran

 

   Mindigis optimista típus voltam .Sokszor megkérdezik tőlem, hogy mitől vagyok annyira mosolygós(ahogy a profilképemen is látható) és életvidám én erre mindig azt válaszolom hogy -Tudod élvezem éltemnek minden egyes percét nem gondolok a rosszra, ha  nehéz  is elfogadni azt, nem tudom soha sem hogy mikor fog hasznomra vállni.Mindenkinek vannak mély pontjai az életben ,de a felhők mogött mindig süt a nap.

 

Bátorítok mindenkit arra, hogy nézzen csakis előre a rosszat felejtse s ha talán elűl rajtunk a szomorúság nézzunk fel mer ott fennt van Valaki aki vigyáz ránk...

 

Renike99•  2014. március 17. 17:50

Magamról egy pár sórban...

                Szeretettel köszöntök minden egyes olvasót aki a blogomat olvassa. Először is szeretnék bemutatkozni, hogy jobban megismerjetek.Nevem Ferenczi Renáta-Bernadette Erdély szívében élek egy kis városkában,  nyolcadik osztalyos tanulóként élem mindennapjaimat. Mindig is közel állt hozzám az irodalom, életcélom, hogy egyszer majd híres író legyek... Vágyam, hogy céljaim beteljesedjenek és az élet rögös útján meg tudjam állni a helyemet még akkor is ha nehéz lesz de ezt az elhatározást csak azoknak a személyeknek köszönhetem, akik mindig a jóra, a szépre, a nemesre serkentettek, bíztattak.