Reni blogja
Különleges ajándék
A város zajától messze, egy kis elhagyatott falucskában élt Zsófika édesanyjával és édesapjával. A családban szeretet és öröm uralkodott, kis házukat az öröm és boldogság jelképezte. Nem voltak gazdagok, de annál jobban szerették egymást. Zsófika iskolába járt és nagyon örvendett minden egyes alkalomnak amikor, felolvashatott kedvenc történetes könyvéből fagyos, téli estéken. Zsófika boldog gyermekkornak örvendett, egy éjszakán azonban megváltozott minden. Tűz ütött ki istállójukban, édesapja az állatok mentése közben odaveszett. Édesanyát és lányát egyaránt megviselte a szerető férj, családapa elvesztése. A gyászban és a nagy teher hordozása alatt Zsófikát, legféltettebb kincsét árván hagyta, befejezte földi pályafutását a szerető édesanya. A kislány egy jóakaróban bízott, aki majd gondját viseli, szeretgeti. Mivel senki sem akarta befogadni a szegény kis árvát, a falu vezetősége úgy döntött, hogy a bírónéra bizzák. A leányka szomorú szívvel tett eleget a határozatnak, mivel nem volt más lehetőség számára, elfogadta az ajánlatot.
Fohász
Lassan leteszem párnámra fejemet
De gondolatom a távolba megyen
A Magasságoshoz száll imám
De a választ nem hallom tisztán.
Arra kérlek Istenem
Mutasd meg az utat énnekem
Hallgasd meg fohászomat
S adj tűrelmet, hogy várjam válaszodat.
(2014.03.16)
A felhők mögött mindig süt a nap...
Ma rábukkamtam egy értékes idézetre a Citátum-on amely így hangzik: ,, Hiszek abban, hogy varázslatos életet élek. Szinte minden nap megköszönöm istennek, hogy egy újabb nappal ajándékozott meg, és arra gondolok, milyen érdekes események és kihívások várnak rám aznap. Megtanultam, hogy a harmonikus élet rengeteg olyan lehetőséget tartogat számomra, melyek megerősítik bennem a szeretetet és az életkedvet.''
Victoria Moran
Mindigis optimista típus voltam .Sokszor megkérdezik tőlem, hogy mitől vagyok annyira mosolygós(ahogy a profilképemen is látható) és életvidám én erre mindig azt válaszolom hogy -Tudod élvezem éltemnek minden egyes percét nem gondolok a rosszra, ha nehéz is elfogadni azt, nem tudom soha sem hogy mikor fog hasznomra vállni.Mindenkinek vannak mély pontjai az életben ,de a felhők mogött mindig süt a nap.
Bátorítok mindenkit arra, hogy nézzen csakis előre a rosszat felejtse s ha talán elűl rajtunk a szomorúság nézzunk fel mer ott fennt van Valaki aki vigyáz ránk...
Magamról egy pár sórban...
Szeretettel köszöntök minden egyes olvasót aki a blogomat olvassa. Először is szeretnék bemutatkozni, hogy jobban megismerjetek.Nevem Ferenczi Renáta-Bernadette Erdély szívében élek egy kis városkában, nyolcadik osztalyos tanulóként élem mindennapjaimat. Mindig is közel állt hozzám az irodalom, életcélom, hogy egyszer majd híres író legyek... Vágyam, hogy céljaim beteljesedjenek és az élet rögös útján meg tudjam állni a helyemet még akkor is ha nehéz lesz de ezt az elhatározást csak azoknak a személyeknek köszönhetem, akik mindig a jóra, a szépre, a nemesre serkentettek, bíztattak.