Regulus

Regulus•  2015. november 11. 22:00

...

Megfontoltam mit is jelent az élet
Azt hittem hogy boldog vagyok,de mégsem
Átgondoltam, mindent lebontottam részletekre
Ami eddig az életem szerves részét képezte

És találtam valami szokatlant, ami
Oda illene, de mégsem teszi
És arra gondoltam, mit jelentene elvenni
Az oda illőt ,szokatlannak nevezni

Mindent tudok, mindenről nem is keveset
A tudatlansághoz éppen eleget
Mit kezdhetek a gondolataimmal
Amik nem tudják merre járnak miközben kaparom össze kósza álmaimat

Csak egyedül állhatok a nagy világban
És élhetek a korhadt fatörzs támaszával
Képzeletben mindig megjelenik előttem az acél
És a vas erős akarata, mely mindig tudja melyik útnak vége a cél

Járkálok ide,oda,erre,arra
Ha megnézem,csak egy helyben szaladok magamba
Mindig visszatérek az eredeti ponthoz
Csak sose tudom honnan indulatom ,hova mentem, és hogy hogy

Kérdések százai öntik el fejemet ilyenkor
De mikor kérdeznék, akkor senki nincs sehol
Számíthatok-e egyáltalán valakire mikor itt a baj
Lesz e mellettem valaki, mondjuk egy őrangyal



Regulus•  2015. június 13. 08:57

Új élet

Mondd csak, szívhatok-e egy slukkot a te életedből?

Hagynád-e ,hogy úgy éljek ahogyan te kezdetektől?

Szállhatnék-e magasabb lóra annál amin ülök?

Mondjam azt, hogy ezért én most harcra zendülök?


Új életem lenne, talán új észjárásom,

De lennék-e rossz ha a saját sírom ásom?

Falna-e a gőg ha hatalmat kaphatnék?

Lenne-e ezen túl kék a fű ,zöld az ég?


Változna-e valami hogyha túl boldog lennék?

Ebben a világban az én szerepem csak vendég!

Kiszolgálják, de nem állandó lakója soha,

Mert a sors a világban úgy szerepel: mostoha!


Regulus•  2015. április 20. 20:06

Kirándulás

Ma lent jártam Délvidéken,
Látogattam önnön vérem,
Találkoztam magyarokkal,
Nem kevéssel, hanem sokkal.

Vendégkedvelő népek ők,
Nem szennyezi lelkük a gőg.
Mindenkiben ott a szeretet,
Gyógyítják a lelki sebeket.

Összetartó kis közösség.
Hogy ott voltam, megköszönték,
Én sem győztem hálálkodni,
Magasztalni,meghajolni.

Indulva még nem sejtettem,
Mennyire felejthetetlen,
A sok elhozott emlék és
ezernyi hangtalan lépés.

Nem felejtem a pillanatot!
Ami képembe meszelte
A boldogságos alakot,
Mi törölte bennem a bánatot.











Regulus•  2015. április 7. 21:38

Fénypart-búcsú

Van az a hiba amit csak egyszer kell elkövessek,
És az életem meghatározó részévé lehet!
Amikor nem segít senki ,amikor egy magad vagy,
Partól-partra úszok ,de egy két sodrásos patakban,

Egyszer csak felfelé ,másszor pedig lefelé folyik,
Az egyik part csak kavicsos a másik csak homokos,
Nem lehet választani,nem úszok csak a sodrás visz,
De azt mindkettőről megmondom,hogy nekem túl poros!

Az életem partjait a víz pusztítja szüntelen.
A patakom szebbik partján most akármi megterem,
A másik parton a fény helyett a sötét végtelen,
A gondom hogy a sötét a fény partjához közeleg.

Elnyeli szép lassan a sötétség a fényemet is!
Terjed, megállíthatatlan ez, valóságos pestis!
Szenved a tudatom saját tehetetlenségében,
De pislákol a remény lángja a sötét fényében!

Regulus•  2015. április 1. 12:05

Hazugság mese

Ha ez csak az elég akkor mi lehet a kevés?
Nem látni semmit a ködös hazugság nagy egén!
Az élet szebbik vászna is csak egy esti mese?
Miért vagyok e mese főben járó részese?