Regina8 blogja

Regina8•  2015. február 15. 19:59

Ne akard megérteni mi miért történik..csak élvezd

Megérteni az érthetetlent? -Azt lehetetlen.

Elfelejteni a felejthetetlent? -Nem érdemes. :) ;)

Regina8•  2015. február 13. 15:22

Hova tűnt?

Nézz hátra!

Látod azt a sok szenvedélyt

Ami ringatott mint bölcsőd

Aranyló hajnalon?

 

 

Hova tűnt a gyermek, a jó

S egyben merész vállalkozó?

Nézd hátra, ott a sok szenvedés

Ott ül a válladon.

 

 

S miért fáj neked ha jó

Elismerést szeretnél?

Vagy csak egy jó szót.

Olyan ringatózót.

 

 

S szerettél, mindent megtettél?

Hagytad hagy hűljön ki?

Fagyos téllé dermesztettél

Egyedül dideregtél.

 

 

S vágyakozol

Miért álmodozol?

Füst, szerelem, bor édes mámora

Ül a lelkeden.

Regina8•  2015. január 30. 23:46

Hasztalan?

 

Hasztalan? 

 

Lenézitek,azt mondjátok nem jó semmire

Pedig nekem ez az életem

Lenéztek engem is

Én sem leszek jó nektek soha

 

 

Bár nem vagyok én se szép se csúnya

Se jó se rossz

Nem vagyok én semmilyen

Csak az életem merő félelem

 

 

Vártam már én csodára,fehér lóra s hercegre

S ittam már bort az éjszakába szálló füsttel

Csókoltam már s szerettem

Öleltem s dobtam el

 

 

Féltem s voltam vakmerő

Néha az igazság is félrevezet

Szenvedtem 

 

Fájt égetett hasított

 

Nem vagyok tökéletes ez nem titok

Hadd csináljam mit szeretek

Ne vedd el tőlem

Nekem ez az életem!

Regina8•  2015. január 24. 14:28

Megszerettelek művészet

Azt hiszem, mindenki ismeri azt az érzést, hogy képtelen lemondani arról, ami fontos neki, mert nélküle nem teljes az élete.

 Nekem ilyen az írás. Még szinte gyerek voltam, általános iskolába jártam, amikor elkezdtem leírni első soraim.

Először mondatokat, majd  a mondatok versekké formálódtak.

Kezdetben titkoltam, csak magamnak írtam és néhány versem ki is töröltem, el is dobtam, mert elég kritikus személyiség vagyok.

Persze ezt mostanra megbántam, jó lenne visszaolvasni a kezdeti próbálkozásaim. 

Mostanra az életem részévé vált, ha szomorú vagyok, ha szetelmes:írok.

 Rájöttem, hogy függő lettem ! És már nyíltan vállalom, hogy igen, írok !

Milyen furcsa, valaki függ a kávétól vagy bármi mástól, én pedig képtelen vagyok letenni a tollat és a papírt.

 Talán a szerelem is kicsit ilyen, egyszer kipróbálod és utána mindig arra a csodás érzésre vágysz.

Azt hiszem, beleszerettem a művészetbe. De legfőképp a költészetbe , az írásba. :))