Rastaman blogja

Vers
Rastaman•  2015. augusztus 8. 20:22

Arany János: Toldi Tribute

Ez az első új verseim közé tartozik. Még annó az iskolában, magyar órán azt a feladatot kaptuk, hogy írjun Arany János: Toldi Cimü Művéböl egy önélet rajzot Toldiról E/1-ben, kicsit kiszínezve saját gondolatainkal, és gondoltam miért is ne szedhetném rímbe, ezzel is megemlékezve az ő munkássága elött. Hát ezt szeretném most megosztani veletek. Remélem tetszik és hogy nem fog semmien szerzői vagy egyéb más jogokat sérteni.


Arany János: Toldi Tribute


Én írom ezt néktek, Toldi Miklós bizám,
Hogy esett az ég alatt minden jótettem és hibám.
És ki majdan ezt olvassa, tán bohózatnak véli,
De remélem, hogy a végén valami okulás is éri.
Ki hiszi, ki nem, döntse el mind maga,
Midőn eltemetett már engem az időnek hava.
Nem szaporítám a szót, lássunk is hát néki,
Hogy kezdődött minden mi már emléknek is régi.


Nehéz az szavakba önteni mi vélem megesett,
Hogy bátyám gyilkosságba engem, hogy kergetett.
Fájó ez ha mondom, s lelkemnek teher,
Hogy mi kötés köztünk volt, már romokban hever.
Nem volt ő rossz, csupán az élet mindőnkre máshogy hat
Próbálhatjuk kicselezni, de előle el, senki nem bújhat  
De lám mily előre szaladtam történetem vásznán,
Mi tragédiával kezdődik, mit előre nem láttám.


Hőn szeretett atyánk, kit nagy szível áldott meg az ég,
Élete derekán magával ragadá a vég.
Mindőnknek fájt, hisz többet nem lehetünk már vele,
Édesanyánk szíve is majd megszakadt bele.
Kettőnkre ontá így, minden szeretetét,
De a sors már kezébe vette életünk gyeplőjét.
Családunk széthordta, mint pelyvát a szél,
György Lajoshoz kerül, úri életet él.


Az évek csak röpültek akár a pernye,
S nekem nem maradt más, mint a paraszt élet verme.
Egyik nap hazafelé, nagy sürgölődést láték ottan,
Az ajtón belépve a meglepetés, fejbevágott nyomban.
Délibábot láték, vagy tán tényleg György az maga?
Szolgái körében tért Budáról haza.
Karom nyújtám felé, de ő elfordult tőlem,
És bizonyítá hogy gyűlöletből van még benne bőven.


Nem hagyta el más a száját, mint álnok, gőgös beszéd,
A sok fény, pompa, úri lét elvette az eszét.
Csatlósit is bíztatá mígnem nagy hibát vétett kezem,
És így egy ember vére mocskolta be tisztességes nevem.
Futottam hát, mit tehettem volna,
Ha maradok, tán fejemet veszik azon nyomba.
Futottam hát, a nádasnak erdejébe,
Rejtő fátylának, oltalmazó kegyébe.


Leülék ott magamnak, s gondolkodok mit tettem,
Isten s családom szégyene lettem.
Zörej hangja zökkent ki gondolatimból a csendbe,
Öreg Bencém jön ottan, a nádnak hadával szembe.
Megosztá vélem tarsolya, s szíve terhét,
Térjek haza, ne sajdítsam szegény anyám lelkét.
Vissza is térek, hogy még egyszer csókoljam orcáját,
Mert tán sosem látim már, drága szüléim házát.


Lábim serényen a pusztákat rótták,
Míg megpillantám a messzeségben Buda vártornyát.
Fejfákat karolva, látom, e asszonynak könnye záporát,
És mondá mi okozza szívének fájdalmát:
Egy Cseh briganti a pokolnak egy fattya,
Nincs égen, sem földön ki megállíthatja.
Megölte fiait ezért sír Íj bőszen,
Több se kellet mondám: A Cseh halál fia lészen.


Itt a túlvilágnak tornácán lesz ma éjjel az ágyam,
A holdvilágnak fénye csókol homlokon majd lágyan.
De lám mit hallék. Égszakadás, villám?
Nem, egy ló az, öreg szolgám ül a hátán.
Anyám unszolására cipót hozott nékem,
Ám mikor megvágám, nagy meglepetés lészen.
Ej, mit rejt e cipónak a bele,
Egy ládikát, aranypénzzel tele.


Ebből veszek másnap páncélt, felszerelést, fegyvert,
Hogy az úr színe elé küldhessem ama cseh gazembert.
Csónakom szélesínt szelé a Dunának habját,
Míg meg nem sérti orra Budának partját.
Ott állok hát a gazt párbajra híván,
A temérdek kiontott vitéz vére elégtételt kíván.
Be is hajtám rajta s ő az életével fizet,
Lelke mától az ördög portáján táplálja, a tűzet.


Győzelmem látván a király hívatott is menten,
Most dől hát el sorsom, rögvest elébük mentem.
Itt aljas bátyámnak cselszövését megdönté,
Majd igaz király lévén, örököm felett ítéletét hirdeté.
Ám visszautasítám mert van becsesebb nékem,
Kardommal vívni ki méltó örökségem.
Mert nem ér fel véle nékem, ezer mén, de vagyon sem,
Minthogy országom, és királyom előtt, eskümet tehettem.