Seeman Blog

Seeman•  2013. június 7. 15:14

Felhívás, kérés, ami-ami

Szeretném megkérni a poet közösségén belül azokat, vagy akik járatosak a jogszabályok világában, hogy megtudják-e mondani hol találom a Csonkításról szóló törvényt? Ugyanis nagyon szeretnek a körülöttem lévő emberek a környezetemben azzal viccelődni, hogy felgyújtják a hajam, vagy hogy levágják, és családomon belül azt mondták hogy ez állítólag csonkításnak minősül. Mielőtt valaki azzal parodizálni kezdene, hogy esetleg nem tudom megvédeni magam illetve nem tudok fellépni bármilyen féle támadó ellen, és ezért én most a "törvény kezei alá bújva" megtudjam magam "védeni", és ezért kérdezem/kérem, nem. Csupán aért, mert szeretnék a jogszabályokkal tisztában lenni, szokásom is, és mivel nem vagyok bűnöző vagy egyéb sunyi simlis ember típus ( nyilván valóan van itt azért pár ember aki ismer és tudja hogy baromira nem az a típus vagyok) ezért csak színtisztán csak arra kellene hogy igaz-e vagy nem, és hogy tisztában legyek a dologgal. Előre is köszönöm aki leírja, megmondja!

Seeman•  2013. június 3. 14:48

Rövid kis gondolat darab

Te elítélsz, én emiatt elítéllek, és ezáltal én leszek a rossz ember. Na ez ám a valami...

Seeman•  2013. június 1. 13:59

Az egész POET-nak

Mikor veszi már itt észre embernek népe
hogy ne egyen abból mi korcsnak pépe
és korcsnak öröme az okosnak butasága
a korcs állandó gúnyolódása,
melybe az okos bele megy
de ki onnan nem megy.
Sok az időtök nem, versek teremtő népe?
Mit érdekel titeket olyan nulla tudású emberek
írása mely csak arra szolgál, hogy titeket lekössön,
hogy örömében vagy bújában belétek kössön,
hisz öröm-kenyere a monitor előtt a billentyűk nyomogatása,
s kezdtek ti már át menni emberből butácska orangutánba.
Nézzétek már magatokra: kit oktattok ti e net verselő oldalon?
Mikor a névtelennek adjátok meg örömét azzal
hogy hozzá szóltok, és vele kötözködtök,
s mint a sukár telepen már egymásra köpködtök,
észre sem véve magatokat, hogy ugyan olyanok
majmok lettek mint amilyen ők.

Kinek mutatja meg itt a névvel rendelkező ember egy névtelen senkinek magát?
Mondjátok, mi nektek örömötök abban hogy olyan butával vitatkoztok mely még az arcodba is nevet?
Egyáltalán már megkérdezem, emberek vagytok ti, névvel rendelkezők?
De tudjátok mit, hagyom az egészet: előléptem, és hát leírtam szövegem,
s csak rajtatok múlik, mit tesztek ti:
Hogy lesztek-e még a senkiknek öröm-kenyere,
vagy lesztek ti a valóság okos emberei.

Válasszatok, és csináljatok amit akartok...

----------------------------------------------------------------------------------------


sukár, pépe, net: szánt szándékkal lett úgy írva. A komment harcokat nem tűröm, a számomra névtelen, rossz hírű emberek kommentjét el sem olvasom, és törlöm. A levelüket úgy szintén.
HELYTÁLLÓ kommenteket elfogadok. A további szép napot!

Seeman•  2013. május 24. 21:05

Csak natúran 4.: Újabb tisztázások, meg beszámoló


Holdontul írta hogy ez életmese-e vagy más, nem egészen. Ezek beszámolók arról hogy mi van velem, milyen vagyok, ilyen kis részletek belőlem. Gondolat foszlányok, én-darabok.

De inkább írnék most heti kalandomról. Hét elején volt egy füge kalandom, mikor ugyanis 2 csomag kalifa füge után rá gyurva még hat darab bécsi roppanós virslivel fél 11-kor erős has fájdalom hatására elvonultam a mellékhelységbe, és egy fél órára lelki társammá fogadtam a slozit. Mit mondjak, elég sz...ar helyzet volt.

Ez csak mint poénként írtam, de egyébként nem csak ez történt velem, hanem sok minden más. Nem fogok mindenről beszámolni - nem napló ez - . Bár leginkább asztrális szintű dolgokon szoktam az agyamat járatni, a lét különböző dolgain, meg úgy egyebek. Tevékenységet is végzek, de annyira sajnos nem sokat, ami szomorú, mert igen is kellene. Ettől függetlenül mindig sikerül úgy lefeküdnöm, hogy többnek érzem magamat mikor lefekszem, mint mikor keltem.

Mindig sikerül valami áttörést elérni. Hogy valamit mindig felfedezek, ami magam számára érdekes. Fotózásra gondolok itt most leginkább, mert mostanában nagyon rákaptam. Szeretek fotózni, lenyugtat. Figyelmet kíván. Koncentrálni kell mikor egy fotót akar az ember készíteni. Nem mindegy mikor, hogy, és miképp. Függ a környezeti tényezőktől, a napszaktól, a gép képességeitől, és hogy áll-e rendelkezésünkre segéd eszköz (pl.: állvány, polár-szűrő stb). Éjszakai fotózni szeretek, csak hát akkor állványra van szükség. Hosszú expozíció, 4 másodperc, nem is csoda. Egy jó fotó nem egy kattintás néha. Gépet állítani kell, zoom, fények, hely, meg ilyenek.( 4 percenként 1 fokot mozdul a nap, tehát máshogyan éri a fény a tárgyat, meg mindent konkrétan.) Fő út mellett egyébként ez a 4 másodperces kép elkészülési idő kritikus. Ha jön egy autó konyec, bele világít az objektívbe, ha olyan pozícióba van a gép.

Sajnos nem tudtam mostanában hosszabb távú gyaloglást és fotózást beütemezni egy napra, de tervezem. Szeretem a fotózást és a túrázást.

Ennyi volt mára. Következő már valami emberibb témákat, valami belső dolgosat próbálok alakítani. - Trafó vége -


Seeman•  2013. május 24. 20:20

Egy Ady vers után írt vers


 

 

Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.


- 1912 -

Szemán János: Egy Ady vers után írt vers


Léted vala
s volt valaha
az, hogy utánad mentem
és bíz, nagyot is estem.

Egy Ady vers után
robbant már sokszor
az egyszerű propán-bután,
s egyszer sem virít majd kezedben
tőlem az irigy, szerető sárga virágcsokor.

Vajon miért?
Szép formádat bizony élvezném
testedet mindennap szívesen lekezelném,
De vajon a mély szív boldogságot
meg a nagy cuppanós csókot
megkapnám-e attól a nőtől,
aki alig látszik ki a fertőből?

No-no, te vagyol, létezel,
a hegyeken lépkedel.
Korcs vagy, és korcsokkal vagy,
szép szó neked én nem hagy,
hisz az élő analfabetizmusoddal
nem tudok fellépni ellen-izmusokkal,
butaságod-tudásod, nyomorod.

Vagy, vagyok,
hozzád és magam miatt
egy új verset írok.

A mű kész, hát olvashatod.
Már nem vagy kívánatos.

2013.05.24

Vagyol, lépkedel: szánt szándékkal lett úgy írva.