Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Halottak voltunk mindig is
Raining• 2025. január 8. 15:01 • olvasva: 29
Megannyi hasztalan áldozat,
elcsépelt szó, s fáradt mozdulat.
Eleve ennek születtünk.
Olykoron megálltunk,
s megrekedve keserű könnyeink között sirattuk fájdalmunk.
Halottak voltunk mindig is.
A sors keze- koporsónkat egymás mellé fektette.
Koporsószegeim is csak remegtek,
mikor tíz körömmel ástunk egymás fele.
Érezve láttalak a vak sötéten át,
ontottad belém a szomorúság minden formáját.
Megfáradt a lelkünk,
s e nagy fáradtságban némán tűrtük a csend hatalmát,
vártuk keserves halálát.
-2011-
Mikijozsa2025. január 8. 16:50
ez igencsak jelképes - az ember meg se születik s már fojtogatja a kapitalizmus monopol rendszere, ebben a közegben légy ember okos(Domokos:) - minta rabszolga, alsóbb rendű, úgymond polgár, akinek már az oktatásban vizet prédikálnak, képtelen dolgokra "oktatják". Aha á plusz a négyzeten szorozd meg hatvan évvel, aztán oszd el annyifelé -, ahány parazíta dőzsölve megél belőled s akkor hol az a jó koporsó, barátaim, tetszett a vers komoly gondolatokat indít el
liketorn2025. január 8. 15:25
Jólesik olvasni a szomorú téma ellenére, mint mindenkiét, akin látszik hogy olvasott valamennyit.
Hát igen. Semmi nem tarthat örökké ebben az életnek hívott kalandban.
Amikor valakinek szíve van, néha leesik egy-két diribdarab...
További szépeket!