Esőcseppek a lélekben

...minden esőcsepp, amely végighullik az életünkön formál minket, megtisztít és megújít...

Minden csepp, legyen az öröm vagy fájdalom, egyaránt része a növekedésünknek és megtisztulásunknak. Az élet nehézségei, az ember saját egyéni nehézségei nem pusztán akadályok, hanem lehetőségek arra, hogy fejlődjünk, új perspektívákat találjunk és közelebb kerüljünk önmagunkhoz. 

Én nem tudtam a házasságomat megmenteni.

Nem tudtuk EGYÜTT megmenteni.

Mind a kettőnkben óriási viharok dúltak.

Ezek a viharok nem csak elzárták előlünk az utat egymás felé, hanem elnémították a hangjainkat is.

A saját fájdalmunk túlkiabálta a másikét.

Nem hallottuk meg a másikat és lassan elvesztettük egymást.

Hogy hol hagytuk el a másikat?

Nem tudom biztosan.

Talán egyetlen pillanatban sem történt, hanem a sok apró döntésben és csendben, amit nem osztottunk meg egymással.

De azt biztosan tudom, hogy elhagytuk önmagunkat is.

Ezek a viharok hasonló mélységből jöttek. A legnagyobb fájdalmak és belső küzdelmek is lehetnek összekötő kapcsok két ember között. A közös sebezhetőség, a megélt fájdalom nem csak eltávolított minket, hanem valamilyen mélyebb szinten össze is kötött. Ugyanakkor a fájdalom természetéből adódóan ez az összeköttetés törékeny és hosszú távon romboló volt, nem követte gyógyulás.

Ez az út a viharokkal és a csenddel együtt, nemcsak a kapcsolat végéről szól, hanem arról is, hogyan talál vissza az ember önmagához. Ahhoz az önmagához, aki képes megbocsájtani- a Másiknak, Önmagának, a Múltnak. És ahhoz az önmagához, aki képes újra remélni, hinni és szeretni. 

Talán ez a legnagyobb ajándék, amit a múltad adhat: a felismerés, hogy minden esőcsepp, minden öröm és fájdalom valahol értünk hullott, hogy megtisztítson és új utakat nyisson.

Meg kell érteni, hogy egyes mintázatok miért jelennek meg életünkben, el kell fogadni, ha valamin nem tudunk változtatni, mert nem rajtunk áll. Az elhatározás után megkezdődik az önszeretet, önelfogadás, önismeret ideje. Majd eljön a pillanata a múlt elengedésének, érezhető lesz a megbocsájtás, majd megérkezik a hála és a köszönet ideje.

A küzdelem véget ér, amikor megszületik a hála.

...a lélekbe hulló esőcseppek azért vannak, hogy egyszer tiszta vizű forrássá  váljanak bennünk...

Hálás vagyok a gyermekemért, a szép emlékekért.