Radaszsuzsanna blogja
Gondolatok
Kezemben a leletem
azt hittem megkönnyebbülhetek,
de nagyot tévedtem.
Nem tudják a hiba
forrását, hát
ultrahang vár rám
és biopszia az
embernek nincsen
kedve vihognia.
Időpontos macera
májusra talál
helyet a masina.
Na ez klafa
gondoltam, de a
hölgy elszántan
keresgél titkos
kódot kér a leletről
s csodák-csodája
névnapom előtt
vár a kombinált
biopszia.
A doktor Úr egy
laza, közvetlen
ember! Szakmaiassága
megkérdőjelezhetetlen
Olyan kedves
humoros el is
felejtem miért
vagyok ott!
Az ultrahang
siklik itt is ott is
mindent előre felderít,
hogy a tű majd onnan
vegyen mintát
ahonnan köl.
Orvosi utasításra
sétálni mentem,
zenét hallgattam
kirakatokat néztem
túl sok mindenhez
nem volt kedvem.
Végül visszaballagtam
s a váróban helyet
foglaltam.
A vizsgálat végeztével
türelmet, törődést
kedvességet és
emberséget kaptam
HÁLÁS KÖSZÖNETEM
a csapatnak!
(2016. 11. 24.)
Elérkezett a hétfő.
Eljött a hétfő
nagy sokára,
s átdöcögtem a
klinikára.
Adatok egyeztetve
a gép beélezve.
A vizsgálat
pokolina fájt.
Miért kell összenyomni
azt ami hibás?
Jajgatás hagyta
el a szám pedig
ez nem jellemző rám.
Némán szültem
3 gyermeket, de
az idő felettem
is eljár………
Végül agyam
rendet vág
összeszorítottam
a szám s
csöndben tűrtem
a megpróbáltatást.
Minden lassan
véget ért, de hideg
zuhanyként ért
a hír, hogy csak
szerdán kapom
meg az eredményt……….
Tik-Tak
Időpontom van
Soron kívül ketyeg
Az óra. Tik-tak,
Tik-tak a hétfő
Még olyan messze
Van. A beutalón
Piros betűvel
Ott a felírat
Sürgős eset
Vagyok, s gyors
Kivizsgálást
Követel az állapotom
Köszönettel aláírás
Az orvosom.
Tik-tak, tik-tak
A percek ilyenkor
Oly lassan telnek
Fáj, zsibbad,
Remegek
Ilyen fajták
A tünetek.
Már az utcán
IS jelentkeznek,
Vizet veszek s egy
Boltba bemegyek
Kényelmes székre
Ülhetek s magam
Összeszedhetem.
Ezúton is hálás
Köszönetem!
Az agyam serceg,
Mint egy régi
Lemez egyszer
Volt már hasonló
Velem. Vizsgálatok
Egész sora, biopszia
S operáció akkor
Jó vége lett….
Most is
Így kell lennie,
Hiszen akiket
Szerethetek nem
Szenvedhetnek!
Tik-tak, tik-tak
Ez még nem
Lehet a The End
Felírat!
Tavaszi reménység
Kertek alatt nyulacska sírdogál, párját hiába keresi. A magány újra árnyát vetíti szomorú szívére. Reménye az újra kezdésre egyre halványabb, már csak a csodára várhat. S szíve minden melegében ez lüktet. Nem még nem múlhat, el minden kell, hogy legyen ennek az egésznek valami értelme. A sírdogáló nyulacska az égre emeli, tekintetét s arra kéri teremtőjét tegyen csodát, s a poén kedvéért adja vissza élete végéig az ő Feketéjét!
Hiszen ez a húsvét üzenete, nincs halottnak hitt ügy! Csak reményvesztett ember! Vannak csodák, csak hinni és tenni kell értük, s akkor Isten is segít nekünk ebben! A természet is most ébred a tél után s hirdeti, hogy itt az új kezdet. Pedig mindig azt hiszed, sosem jön el. Aztán minden megérkezik, amikor itt az ideje csak kérned kell. Emlékszem egyszer gyermekkoromban kértem Istentől egy uszkár kutyust és, hogy Édesapám műtétje sikerüljön. Az operáció sikerült, de a kutyus nem érkezett meg. Aztán sok év telt el és Édesapám meghalt, és ebben az évben megérkezett a kutyus őt is veszteség érte a gazdája halt meg. Haza vittem, Ő lett a karácsonyi meglepetés. Nagyon sok szép élményt kaptunk tőle, s remélem Ő is gazdagodott nálunk. Végül úgy alakult, hogy el kellett engednünk, mert volt egy házaspár, akiknek nagyon nagy szüksége volt erre a csodálatos szeretett kis szőr gombócra, s adott nekik új csodát. S tanította meg nekünk, hogy néha el kell engednünk akit, szeretünk, mert lehet, hogy másnak nagyobb szüksége van rá, mint nekünk, s ezáltal mi is többek leszünk, mert jót tenni másokkal lelket melengető és nemesítő dolog. S bízhatunk benne, hogy amikor nehéz az életünk kapunk valakit, aki át segít rajta minket, még akkor is, ha nem marad sokáig, és végül csak könnyeket hagy maga után. Az idő gyógyhatása átformál majd mindent, s végül érezni fogjuk a hálát is, az Isten iránt, s az útitárs iránt is egyaránt.
Búcsúzás
Búcsúzás
Amikor megszületünk egy dolog biztos, hogy valamikor lejár a nekünk szánt idő és egyszer el kell búcsúznunk. Most ismét elköszönünk egy sokunk által ismert, kedvelt és nagyra becsült EMBERTŐL. Buzánszky Jenő bácsitól. Végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan szerencsében részesültem mely szerint egy városban élhettem Vele. Sokszor beszélgettem Vele az utcán, majd 2012. február 11.-én vendégül látott minket az otthonában. Jenő bácsi egy nagyon kedves, közvetlen, és végtelenül szerény ember volt. Hihetetlen életbölcsességgel és alázattal mesélt az életéről, a sportról, csapattársairól. A nagy népszerűség és sikerek ellenére megtudott, maradni a földön két lábbal álló egyszerű EMBERNEK. Velünk is órákon át beszélgetett annak ellenére, hogy a felesége Lenke néni kórházban volt és már rá is telefonáltak, hogy indulni kellene. Ő még befejezte az elkezdett történetet és megmutatta azt az emlék tablót, amit az iskolája készített számára ezt nagyon szerette. Már nekünk volt kellemetlen, hogy feltartjuk, de Ő ezt nem éreztette egy percig sem csak mesélt, mert olyan kedves volt, és olyan gazdag élete volt napokig tudtuk volna hallgatni……
Ezért nagyon szerencsések a dorogi gyerekek, mert Jenő bácsi szerénysége ellenére, minden meghívásnak eleget tett. S az iskolák éltek is ezzel a lehetőséggel. Mióta bekerültem a Faluházba szerettem volna meghívni ide Jenő bácsit, had legyen egy ilyen hatalmas élményben része az itteni gyerekeknek is. Sajnos azonban az élet közbe szólt és már nem adatott meg. Most búcsúra kell menni, mert csak ott tudom elmondani Jenő bácsinak újra, hogy soha nem felejtjük el és köszönjük még egyszer a vendéglátást és a beszélgetéseket és SOHA NEM FELEJTJÜK el azt, amit ott kaptunk Tőle. KÖSZÖNJÜK SZÉPEN BUZÁNSZKY JENŐ BÁCSI!!! ISTENVELE! NYUGODJON BÉKÉBEN! A SZÉP TISZTA KÉK SZEMEIVEL KEDVES MOSÓLYÁVAL HIÁNYOZNI FOG DOROG UTCÁIRÓL!!!