ROBBIEASK blogja

Siti-süti napocska!
Tudod-e, hogy durva
az, amit te itten,
ilyen frankó fitten
velünk művelsz
s tűzöd kobakunkra
a ruha unta sugarakat?
Kikutatjuk a tavakat,
a kutakat, kókatag
bóklászva, csüggeteg állván,
az árnyékra várván,
megposhad bennünk
a jókedv s mit teszünk
ellened, az hűsíti
testünk.
Be ne kebelezz,
kegyelmezz nekünk!

Jer babám velem
a vitorlák dagadnak
kéklő tengeren

Szemednek fénye
látod-e hogy szeretlek
lelkemnek tükre

Amit csak kérnél
pillangók szirmokon
elébed tenném

Álmodnám veled
mezítelen testemmel
boldog életed

Tündér patakom
csücsöri halacskákkal
csókot most adok

Varázsos álmok
megvetett puha ágyunk
csak te rád várok

Átázott a baseball sapkám,
hej, de nagyon bánom.
Lemálott két betű róla,
a kedvenc reklámom.
Nike helyett, Ni van már csak,
a ke eltűnt róla.
Mit mondok majd az USA-ban,
ha kijutok máma.

Édes, drága nagynénikém,
ne haragudj, kérlek,
hogy engem a sport sapkámmal
ily nagy bajok értek!
Füstifecske ne repüljön
soha lombos ágra,
csak a pajkos kedvű madár
a nádiposzáta.

Talajtornás jó kedvemben
annyi minden érhet,
megcsúszok a sáron aztán
úgy siklok elébed,
olyan ez az eső mint a
háziasszony piszka,
makacskodik velünk mintha
maradni akarna.

Ne maradjál mérges eső
menjél most már innen,
addig tedd meg amig kérlek,
mert megver az isten.
Dézsaszámra iparkodjál,
tűnjön locs-pocs kedved,
örülnénk, ha idén nyáron
nem volna nagy terved.

Legelőször azt mondanám,
az lenne kedvező helyzet,
ha szavaim szerint választhatnám
az állapotom szűkítő terhet.

Valaki azt kapta válaszul:
- Kevesen ismerik a szót,
az emberi érték klasszikus,
korra, nemre tekintet nélkül.

Jól szervezett a hajléktalan,
jól lejáratott rendszer,
a felsőszintre alkalmatlan,
nagyobb súllyal nehezedő ember.

Tizenketten lecsengőben,
az elvek ugyanott jeleznek,
az utóbbi időben az erdőben
kezd vészes lenni a helyzet.

Valaki azt kapta válaszul:
- Kevesen értik a szó,
az emberi érték klasszikus,
korra, nemre tekintet nélkül. 

A zsiráf egy szép napon belátta,
belátta a vidéket...
Vidéki volt gyermekkora óta,
s gyermekkorában is látta a vidéket.

Látta az állatseregletet,
annak mozgását.
A mozgolódást, a vonulást,
a vonulás irányát.

Szomorú lett emiatt,
mert fenyegetést látott.
Önmagát fenyegette
a vesztébe rohanó falka.

Látta a zsiráf a szakadékot.
Szakadékon túl a mélységet.
A mélységes mély fájdalmat
s hogy van másik út is.

De hiába szólt az állatok nyelvén.
Hiába kérte őket.
Hiábavaló volt
dühödt kiálltása is.

Másra hallgatott a tömeg,
másra...
Saját magára
és futott, csak futott,
a pusztulásba.

A zsiráf látta...