írógépember

Odakinn szomorkáló eső,
idebenn, ugyancsak...

T

Megszülettem gomolyagban, jó anyám egy felhő,
nem gondolta, száz gyermeke ilyen hamar felnő.
Most ónszín égből aláhullva, hótánc revüt adok,
s Bodri kutya orra hegyén, szépen elolvadok...

@|Y

Szívet kapott a rideg gép, teljesülvén a vágya,
de sejti már, hogy ez lőn majd legnagyobb hibája.
Mert hisz’ nem szerethet fémtestével, hiába is érez,
- nyikorogva felsóhajt -, s egy olajcseppet könnyez...

Ha kulcsokat másolhatnék az emberi érzéshez,
lakatokat nyitnék meg, s ajtókat a szívekhez.
Lelkek szürke szarkofágját napsütésre tárnám,
s tekintetem elidőzne szabadságuk táncán...

Tik
- Biztos?
Tak
- Tudtad, hogy eljön ez a nap!
Tik
- De félek, nagyon félek!
Tak
- Tudom, hidd el nem lesz semmi baj!
Tik
- Nem, én ezt nem tudom megcsinálni!
Tak
- Itt az idő!
Tik
- Ne, kérlek ne engedj el!
Tak
- Bízz bennem, s magadban!

…

A következő pillanatban
a büszke apa mosolyogva nézi,
ahogy a kisfia ügyesen megteszi az
első métereket önállóan a biciklijével...