Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Régimódi zápor
R3ventlov 2019. június 21. 14:43
poetica daguerreotype
Tikkadt lustasággal vánszorogtak a konflisok, azon a százév előtti
augusztusi délutánon. Visszhangjuk mint száraz, kopogó könyörgés
úgy verődött utca hosszán fel, egészen az égig. Tán e furcsa
monoton ima csodája, tán csak véletlen volt, de terhét a
földre ontva, végre megszakadt odafenn egy felhő. A Nap még egy
utolsó dölyfös pillantást vetett egy gomolygó váll mögül, mígnem
sugarai feloldódtak a lehulló óriási cseppekben. Esett hölgyekre,
urakra, lovakra, utakra. Keménykalapok áztak puhára, elnehezedett
zsakettek lógtak reménytelenül, s szépen mívelt, szalagos frizurák
dőltek romba a csipkés napernyőkön átpermetező víztől. A fakó
színek újraéledtek, szétfolyt akvarellnek tetszet a világ. Az égi
villanófények pedig fényképekbe merevítették a pillanatokat.
Zengett a levegő, szárazkapuk előtt ázott macskakövek prüszköltek,
bubortócsák egyensúlyoztak vén kanálisok szélein, s a forró város
párát sóhajtva, ezer torkon oltotta szomját...
R3ventlov2019. június 24. 08:49
@Mikijozsa: Igazad lehet Miklós, így legalább hihetjük, hogy a dolgok nem "csak" véletlenül történnek és ez a hit nagyon kell manapság... szeretettel köszönöm látogatásod! :)
Mikijozsa2019. június 23. 13:11
szerintem a "monoton ima csodája" a lényeg, gratulálok, üdv szerettel
R3ventlov2019. június 23. 13:09
@BakosErika: @Törölt tag: :) Köszönöm, hogy benéztetek ide a blogra is, annak ellenére, hogy mostanság idő hiányában eléggé elhanyagoltam...
Törölt tag2019. június 21. 15:22
Törölt hozzászólás.
BakosErika2019. június 21. 14:51
Szépen láttatod!