Reggeli rejtély

R3ventlov•  2017. december 15. 10:30

Gondolatokkal és érzésekkel telve, izgatottan sétáltam reggel a parkban.
Az éjszaka itt járt a tél és friss hóval borított mindent.
A sima, csillogó felszín még sehol nem volt megtörve,
én voltam az első aki belegázol ebbe a fehér paplanba.
Szeretem ezeket a reggeleket.
A megszokottól eltérő új világ, megannyi új felfedezni valóval.
Ezen morfondíroztam, mikor észrevettem valami furcsát.
Nyomokat láttam a hóban, amik az útról letérve, bevezettek a fák közé.
Ezek szerint nem vagyunk egyedül.
Nosza járjunk utána -gondoltam- és már tértem is rá a követésre.
Így kacskaringóztam egyre beljebb a fenyők közé.
Már egészen bent jártam, mikor a csapás,
elidőzött egy bokor alján,
megkerült egy kopasz tölgyfát,
majd éles kanyart véve új irányt vett vissza az út felé.
- Érdekes...
Izgatottan folytattam, a keresést, megszaporázva a lépteimet,
mert egy ismerős hangot is hallottam a távolból.
Mire kiváltottam a fák közül, már szinte futottam.
Kiértem és ott állt Ő.
A gazdi.
Pórázzal a kezében, mosolyogva.
Félrebillentett fejjel kérdőn néztem rá,
Ő pedig magához hívott.
Odasiettem hozzá, s miközben gyengéden leverte rólam a havat, megértettem:
Már megint körbe-körbe keringtem és a saját nyomom követtem… 

Vuff!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

R3ventlov2017. december 17. 14:17

@Rozella: Vuff! :)

Rozella2017. december 16. 12:29

Azt a kutyafáját! :))

R3ventlov2017. december 15. 21:07

@kevelin , @BakosErika : Köszönöm nektek is! Vuff! :)

BakosErika2017. december 15. 19:59

Kedves történet. :)

kevelin2017. december 15. 19:47

De aranyos

R3ventlov2017. december 15. 13:25

@Mikijozsa: Köszönöm! Vuff :)

Mikijozsa2017. december 15. 10:58

de jó, - kiskutyuli ne kószálj el :)