Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kontempláció
R3ventlov• 2024. június 10. 12:39 • olvasva: 74
Vagyok kő a tenyérben, erek közé font rideg bizonyosság,
lendület, mit táncra hív a szélnek feszített szabadság.
Vagyok hullám közén megszülető, fodrokat álmodó tudat,
víz alatt és felett áradó ugyanazon gondolat.
S vagyok mélybe hullt csönd, mozdulatlan ég, a derű puha ágya,
lelkekből összerótt mindenségek végtelen magánya...
"A boldogság egyfajta elmélkedés"
(Arisztotelész)
R3ventlov2024. június 11. 18:14
@Rozella: :)
Sűrül már odakünn a Csend,
s a Bent is ajtaján motoz,
féli -jaj- kitárni magát,
küszöb résén csak álmodoz'...
Rozella2024. június 10. 21:32
Találkozás
Domblankán a kunyhót
körbeölelik fenyvesek,
fölötte felhők kerengenek.
Ajtajában összefutnak
kinti s benti csendek.
... ez anno WS. "Két csönd" c. versére született átiratom. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom, mert talán valami olyasmi sűrül benne, amiről Te is írsz. Szép írás, jó hogy idehoztad! :)