írógépember

És mégis mozog a földem,
kupacra kupac terem,
pedig bevetettem minden
jó szándékú "fegyverem".

Szomszéd hoz csodagazt, minek
gyökerét nem állhatják,
burjánz' ím az egész udvar,
s a csodát csak váratják.

Folyékony kenyér üvegét
betemettem nyakáig,
fütyültek rá széllel együtt
így mulattak sokáig.

Ultrahangos riasztóval
tűzdeltem a terciát,
akkor meg a szomszédságból
jött a kutyus Berci át.

"Az a szép zöld gyep", s homlokom
már gyűrődéses hegység,
míg én lassan széjjelhullok,
bennük szilárd az egység.

Feladom hát lassacskán hisz
nem létem az erőszak,
fent maradok tisztelettel,
míg lent cserél a műszak.

Bár csúcsait már hó lepi,
vígan fúrnak alája,
emígy terem meg kertemben
a kies Himalája...

Ady Endre Őrizem a szemed c. versének átköltése


Már sárguló lombommal
Színezem a hegyeket,
Már őszülő ágammal
Őrizem a levelet.

Virágok hervadásán
Őszi gaz, mit pókszövet
Fűz, éltem évnek hosszát
S állok míg a köd befed.

Már sárguló lombommal
Színezem a hegyeket,
Már őszülő ágammal
Őrizem a levelet.

Nem tudom, miért, meddig
Marad meg még a meleg,
De hegyeket színezek
S őrizem a levelet.

Lemerül, elalszom.
Sietek, elhagyom.
Keresem, elkések.
Holnapra?, kapkodás.
Mégsem?, remek.
Lefőzöm, megisszák.
Bedobom, elnyeli.
Megfájdul, túlóra
Elnézem, lekésem.
Gyaloglás, elered.
Akció, elfogyott.
Kibontom, elszakad.
Rárakom, leesik.
Felvenném, beverem.
Ledőlök, hiába.
A karma valamit nagyon akar ma...

ß

A kicsiny pókot óvó kézzel, kalapomra tettem,
s barátságot fogadván így, mentünk tovább ketten.
Könnyebb eztán felfedeznem erdőt, mezőt, virágot,
mert tíz szemmel nézzük már, e csodálatos világot...

Előzmény

ß

Kicsiny pók egy vékony szálon, kapaszkodik bőszen,
nagy terve van, világgá száll, álmos meleg őszen.
De hiba csúsz a repülésbe, orromon landol a pára,
s ‘hogyan tovább’-tekintettel nézünk most egymásra...

Folytatás