Vak koldusként

Támogatást, segítséget kérek,

lelkemben égnek tünékeny fények.

Szívem "minden fájdalmat eltemet",

de nem kelti életre szememet.

Jövőmről azért gondolkodhatok,

rokonokra talán számíthatok.

Lassan tapogatózva indulok,

megértő segítséget koldulok.

Út könyvének lapjain botozva,

vakságom ködösíti sorsomat.

Imádkozok Isteni csodáért,

műtéttel visszatérő látásért.

Bőrömön érzem alkonyat hűsét,

az esőt, a szelet, a napsütést.

Orrom beszívja ködnek illatát,

de nem pótolhatja a láthatást.

Ég felé kitárva kezeimet,

életben tartom reményeimet.

Segítsen rajtam az őrangyalom!

Bízom benne,  hittel hívogatom.

*

Az idézet Czipri Éva(1943-1974) Azon kívül című verséből: "minden fájdalmat eltemet"

*

2025.01.19. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/