Lehettem volna

Boldog lehettem volna talán veled,

ha nekem adod igaz szerelmedet.

Fogtuk egymás kezét ifjúi hévvel,

fiatalság bolondos idejében.

Testem és lelkem ugyanazt akarta,

egymást boldogítva ülni a padra.

"El akarta hinni, hogy az élet szép,"

szerelmünk az igazi végtelenség.

Jövőbe nézve fehér hajad láttam,

ezüstösen csillogott a szakállad.

Homokórán pergett le az életünk,

egymást szeretve megöregedhettünk.

Lehettem volna lélektársad neked,

de te másnak adtad a szerelmedet.

Egyedül maradtam, megyek utamon,

célba érve jöhet majd a jutalom!

*

Az idézet Zakály Viktória idézeteiből:

"El akarta hinni, hogy az élet szép,"

2024.11.29. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/