Kukorica fosztás

Gyermekkori emlék mára

November végi kaláka.

Összegyűltünk sokan estig,

Lefosztani a tengerit.

Nem volt aratógép sem rég,

kukoricát kézzel szedték.

Lovasszekér haza hozta,

Pajta elé borította.

Körbeültük, járt a kezünk,

Népdalokat énekeltünk.

Pálinkával, forralt borral, 

Kínáltuk a dolgozókat.

Volt sok tréfa, sok kacagás,

Közben fogyott a nagy rakás.

Örültünk egy piros csőnek,

Hírmondója esküvőnek. 

Alkonyatkor befejeztük

Holnap máshol újra kezdjük.

Kéz kezet mos kalákában,

Így volt nálunk hajdanában.

2023.11.24. - PuZsu! /Pungor Zsuzsa- azaz ÉN!/