PuZsu blogja

levese sós volt

hangya úszkált felszínén –

hang nélkül ette

maga főzte magának

nem lehet kiönteni

😋

2025.02.25. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/

Őskorban megalapozván,

embereket korlátozzák.

Akkor a táltosok tudták,

népet hogyan irányítsák.

Megszülettek Isten hitek,

elvárások és bilincsek.

Háborúk riválisokkal,

imádságok templomokban.

Modern világ rádiója,

szuper televíziója,

Urak igényei szerint,

ontja a nap híreit.

Ismételve, szájba rágva,

évezredek hozománya.

Kétség nem férhet hozzá,

ha tévében azt bemondták.

Elhisznek hazugságokat,

bekajálnak maszlagokat.

Gondolkodni már nem szokás,

divat lett az igazodás.

Médiában legfőbb vezér,

tapsol neki sok-sok tenyér.

Okos teló partner ebben,

eláraszt hírdetésekkel.

Szív, ész, erő összefogva,

legyőzte őt az álmomban.

Felébredve kikapcsoltam,

Médiáról így lemondtam.

2025.01.29. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/

jó kislány vagyok

vidáman hetvenkedek -

álarc eldobva

❤️

szeress létezni

élvezd a mindenséget -

nincs lehetetlen

❤️ 

működik minden

törvényszerű kémia -

mintákat másol

❤️

ide jutottam 

verseket olvasgatok - 

értelmezgettem 

❤️ 

hűséges szíved

boldogság ígérete -

viszonzást remél

❤️

minden kell neki

mókuskerék forog -

semmi sem elég

❤️

szokások rabja

nem  láthatja láncait -

idomított báb

❤️

értékes vagyok

jó embernek születtem -

pokoli világ

❤️ 

emberként éltél

megtetted amit kellett -

írhatsz verseket

❤️

önszeretet kell

önimádat már túlzás -

agglegény karma

❤️

tőled függ sorsod

szabad akarat szüli -

szeretet vezet

❤️

emlékek kútja

elmúlt tetteknek tára -

virágtemető

❤️

igaz ember vagy

átjutsz a túlsó partra -

példamutatás

❤️ 

akkor jó élni

akkor boldog a napod -

szeretnek téged

❤️

szereted magad

szereted világodat -

szíved a tiéd

❤️

2024.11.16 PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/

itt az idő

óra visszaállítás

normális végre

❤️

rajtad a teher

indíttatva ördögtől

szabad akarat

❤️

magból lett csíra

esőtől napfénytől nő

ezer éves fa

❤️ 

2024.10.26. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/

"Kinek már álma sincs, meddig tart élete?"

Telihold fényénél kezében ecsettel,

Az ablakra szomorúan felírhatná,

Mennyire fájdalmas tud lenni a magány.

Gyönyörű rózsák csodás illata árad,

Gyertyák, mécsesek fényei a szobában,

Megcsillannak árva lányka hosszú haján,

Nincs mellette senki, segíteni baján.

Zsongnak elméjében mesés gondolatok,

Le mégse írta még, bár ihletet kapott.

Sorakoznak a féltett sorok fejében

Várakoznak mesebeli jó tündérre.

Tán eljön az éjjel a megoldást hozva,

Teliholdas esttel szívet simogatva.

Ki kell lépni a magányunk börtönéből,

Részesülnünk a lét igaz öröméből.

*

Az idézet Szabó Magda Kinek már álma sincs című verséből: "Kinek már álma sincs, meddig tart élete?"

2024.10.20. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/