PuZsu blogja

Személyes
PuZsu•  2024. február 6. 15:54

2022 tavaszán


Üzenet


Nem lehetsz elveszett, 

mert megismertelek.

Lehetnék gyógyszered.


Masszíroznám térdedet, 

Simogatnám kezedet,

Ölelném sérült lelkedet.


Életre hívnám szívedet,

Elveszett jókedvedet.

Ez a válaszom neked.


2022.03.21. - (PuZsu! - azaz én)


Végtelen


Egy perc talán, vagy végtelen

Vágyak kopognak a szívemen.

Rámnézel és rámnevetsz,

Csodás utakra vezetsz.


Zsibong a vérünk, újra élünk,

A magány poklából kilépünk.

Összefonódik két kezünk,

Tovább csak együtt léphetünk.


2022.03.27. (PuZsu! - azaz én!)


Kértem


Kértem és te adtad,

Adtam és te kaptad,

Rímekbe foglaltad,

Szíved igaz szavát.


Most én is verselek,

Így mondom el neked.

Elcsábított engem

Ragyogó két szemed.


Váratlan lángolás,

Alkonyi ragyogás

Mágneses vonzása

Köti lelkem hozzád.


2022.03.28. - (PuZsu! - azaz én)


Tavasz van


Kikelet idején zsendül a határ,

Zöld a mező, virágoznak a fák,

A kertben madárhad muzsikál

Szívemhez szóló új zenét...

Március csodája, ébredés! ❤️ 


2022.03.30.- (PuZsu! - azaz én)


Felébredtem


Te nem voltál itt kedvesem

Álmomban fogtad a kezem

Hiányzik meleg mosolyod,

Szemed ragyogása nagyon.


Hozzád repít a képzelet

Versed igéz, életre kelt,

Rímjeid fogva tartanak,

Szavaid hozzád vonzanak!


2022.03.31. - (PuZsu! - azaz én)

PuZsu•  2024. február 5. 01:44

Jövőt álmodom -275


Tavasszal pompás virágok nyílnak,

Szerelmes szívet életre hívnak.

Hajamba fűzve megszépítenek,

Illatuk bódít, ábrándos leszek.


Képzeletben hozzád repülök én,

"Anyád majd a tavaszban üldögél". 

Örül nekem, unokára vágyik,

Kézen fogva kísér nászi ágyig.


Igazi csoda történik velünk,

Isteni gyermek szülei leszünk.

Elhozza közénk boldogság tüzét,

Szeretet titkát, a felfrissülést.


Csillogó szeme maga a remény,

Tavasz csodája az újjászületés.

Fegyverek nélkül, bízva magában,

Béket teremt a földi világban!


*

Az idézet  Utasi Mária  Imbolygó mécsesek című verséből: "Anyád majd a tavaszban üldögél"

*

2024.01.05. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/

PuZsu•  2024. február 3. 20:14

Új dalok szállnak

Emberi lét az emlékek kútja,

Kőkorszaktól jelen korig jutva.

Alkotva házakat, városokat,

Harcokban lebombázta azokat.


Épített, rombolt, jövőt gyilkolva,

Népek terveit sárba tiporva.

Telhetetlenség pusztító erő,

Mérgekkel fertőzött a levegő. 


Tornádó tölcsér elnyeli hajód,

Cunami pusztít, víz nem iható.

S "valami majd hirtelen véget ér",

Digitális jelen szemébe nézz.


Nem boldogít szívtelen hatalom,

Uralkodj végre saját magadon.

Szeretet dala zengjen mindenütt,

Szívedre hallgass eszeddel együtt!


Békében élni elfogadható, 

Boldog jövő megvalósítható!

Új dalok szállnak határtalanul,

Új útra lépni mindenki tanul! 


*

Az idézet Utasi Mária  Imbolygó mécsesek című verséből: "valami majd hirtelen véget ér"

*

2024.02.09. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/



PuZsu•  2024. február 2. 00:29

Szívem naplója



Korán elcsábított a mesevilág,

Sose tudtam letenni a könyveket,

Olvastam csodaszép történeteket.

Bevallom imádom a romantikát.


Van a kiskertemben ezernyi virág,

Szívem naplója kérte a verseket,

Leendő férjem írta mind ezeket.

Rímekbe szedve az ő szíve titkát.


Szerelmünk rózsája mesésen kinyílt

Beteljesülés lett az igazi kincs.

Egymásra hangolva családra vágyva.


Fiunk, lányunk meséje teleírja,

Hat unoka a jelent boldogítja,

Szívem naplója nincsen még lezárva!


2024.02.01. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/

PuZsu•  2024. január 28. 02:01

Vártalak


"Az éji csendben árván s szelíden néztem én."

A tőlük fénylő égen csillagok rengetegét.

Vártalak szívrepesve a csodában bízva,

Csillagok ösvényén jössz szerelmedhez vissza.


Göncöl szekere segít, ott láttalak rajta,

Képzeletem ereje örök léted adja.

Vártalak évek óta, várlak most álmodón,

Érzem lelke átölel, érzem csókját forrón.


Örökké szeret engem, síron túli mámor,

Éjszaka mindig eljön, nem hiába várom.

S szívembe rejtve lényét, mindig velem marad,

Csillagok őrzik titkát, láthatom társamat.

*

2024.01.28. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/


*

Az idézet Tóth Árpád Légyott  című verséből:

"Az éji csendben árván s szelíden néztem én."