PuZsu blogja
MũvészetHaibun
"A konyhaablak függönyén beszűrődött a pajkos napfény, megérintette ráncos, törődött arcát. Simogatóan, lágyan vette körbe, mintha vigasztalni szerette volna. Idén, az első koratavaszi délután volt. Az udvar felől vidám, csilingelő gyermekkacaj hallatszott. Nyikorgott a rozsdás hintalánc, labdák ütemes pattogása törte meg a csendet. Lassan felemelte fejét, szemében ott csillogtak a múlt emlékei. Csöndesen elmosolyodott, szélesre tárta az ablakot."
*
emlékek szintjén
gyermekkora tért vissza -
újjászületett
*
2025.01.27. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/
Színkavalkád
Vérszínű szépséges virágok,
Nap tüze sütött sokat rátok,
Szél táncolt a szirmaitokkal,
Csodáltak benneteket okkal.
Rózsabimbó vagy pipacs kelyhe,
Öröm, boldogság ígérete.
Csábították hullámzó formák,
Így az életet áttáncolták.
Asszonyként bíborban, bársonyban,
Virágok szerelmes mámorban.
Méhecskék érkezését várva,
Szirmaikat végre kitárva.
2024.08.19. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/
Angyali látomás
Képzelet játéka, alkonyi álmodás,
Vérvörös ruhában érkező látomás.
Barna hajfonata végtelenbe veszett,
Hétfodros szoknyája csillagokkal szegett.
Angyalkám kezei az égig felértek,
Isteni fényekkel csodákat ígértek.
Őrangyalként jött el, lelkemet gyógyítva,
Hitemet, erőmet új életre hívta.
2024.07.17. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/
Otthonunk, álmunk (átírva)
"Olvasok, álmodom ébren,"
Szépet képzelek el s vélem.
Élek virágos kis házban,
S várlak álmunk otthonába.
Házam mellett a nagy folyó
Boldog halászoknak való.
Azon túl a magas hegyek,
Remek kiránduló helyek.
Kedvenc teraszról szétnézve,
Végre már dalolva lépek.
Székek közül válogatva,
Napra vissza kacsintgatva.
Haza talál kedves párom,
Várom jöttét és már ott
Látom lelki szemeimmel,
Szívem dobban kezeiben...
*
Az idézet Fazekas Anna Az ősz című verséből: "Olvasok, álmodom ébren,"
*
2024.07.14. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN!/
Az én Múzsám
Nagyon mélyre bújt, ihlet elkerült.
Versektől lelkem jó kedvre derült.
Olvastam, mondtam, sokat szavaltam,
De verset írni mégsem akartam.
Hetven év táján jött a változás,
Rímek születtek hirtelen, spontán.
"Ám lássa múzsám, hogyha belekezd,"
Nem vagyok béna, íme verselek.
Lélektárs gyorsan életre hívta,
Múzsaként tollam írásra bírta.
Csodás rímeket, ihletet adott,
Alkotás ténye boldog pillanatot.
Kedves múzsám él, itt van azóta,
Melengető szél, jókedvű nóta.
Zongora szóra szívet cseréltünk,
Hegedű húrtól sok jót remélünk.
Verseim száma vele egyre nő,
Poéta lelkem tőle kap erőt.
Múzsám csókot ad, átölel, éltet,
Boldog napok ne érjenek véget!
*
Az idézet Arany János Bolond Istók című költeményéből: "Ám lássa múzsám, hogyha belekezd,"
*
2024.04.27. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/