Kasza Palkó balladája

Öreg háznak kuckójában

Élt ő könyvek vonzásában.

Harcok dúltak az országban

Ifjak mentek katonának.

Gyerek sereg sem volt ritka,

Főnökük harcolni hívta.

- Gyere velünk, játszunk csatát,

Legyőzzük a császár hadát.

- Nem vonz engem a fűzfakard,

Könyveimben több a kaland.

Otthon hagyták, kinevették,

Kuckó királynak nevezték.

Többet soha nem keresték,

Ha elkapták, meg is verték.

Szabadság harcunk elbukott,

Menekült, aki csak tudott.

Egy honvédot befogadtak,

Róla sokan gondoskodtak.

Ment az velük halat fogni,

Szeretett sokat dolgozni.

Este meséit hallgatták,

Kereste őt katonaság.

Szertefutott falu népe,

Kasza Palkó került képbe.

Tőle kértek segítséget,

Adtak érte aranypénzet.

- Várjunk, amíg sötét nem lesz,

rejtekéhez viszem kendtek.

Hideg tél volt, jégen lékbe,

Üldözők mind beleléptek.

Aranytallér a lék szélén,

Ahol Palkó hagyta bérét.

Így lett hőssé Kuckó király,

Emléktábla neki kijár.

Története tanulságos,

Királysága igazságos!

*

(Móra Ferenc "Kuckó király" meséje alapján)

2024.06.21. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/