Kamaszok voltunk

Ismerkedtünk önmagunkkal,

ismerkedtünk világunkkal.

Beszélgettünk barátnőmmel,

szomorkásan képzelődve.

Vártuk az első szerelmet,

tépelődve mind a ketten.

Osztálytárs volt, aki tetszik,

férjem ő lesz, súgtam neki.

Nem igazán örült velem,

inkább csak elkeseredett.

Kettőnk közül egyik nyerhet,

sejtette, hogy ő lesz vesztes.

Szívvel, ésszel csábítottam,

számára a múzsa voltam.

Verset írt, moziba hívott,

évekig velem randizott.

Tíz évig udvarolt nekem,

felnőttként kérte meg kezem.

Ahogy régen elterveztem,

kamaszkori képzeletben.

2025.11.28. PuZsu! /Pungor Zsuzsa, azaz ÉN/