Lélekbarlang

Mamamaci40•  2021. november 30. 22:42

Pimpi mókus története 77. fejezet

   A lakoma

Telt-múlt az idő, Márti néni, Etelka és Alíz úgy gondolta , készítenek ünnepi vacsorát.

Béla pillanatra megdöbbent, sőt fel is háborodott, meglátva anyósát, de hallva a

történteket, neki is megtetszett a dolog. Egy probléma adódott csak a lakótelepi

lakást nem lehet kinyújtani mint a gumit, ezért minden talpalatnyi helyre szükség

volt, végül is a mókusoknak a fagyasztószekrény tetején terített Márti néni.

Klárának is szóltak, akinek végtelenül jól esett a figyelmesség. Még abba is bele-

egyezett hogy Vilma néni még aznap ott maradhasson,  az ő lakásában hajtsa

álomra fejét, majd másnap ráér visszamenni, amúgy is sok megbeszélnivalójuk

van. Másnap jött a telefonhívás, megint vigyázni kell a gyerekekre, a mókusok

szó nélkül vonultak le Klára néni lakásába. A gyerekeket pajtásaikkal együtt

elengedték kirándulni, hiszen hiába a nagy szabadság a sok tennivaló, de a 

naptár nem vár, lassan vége az augusztusnak, és még semmi nincs bevásárolva

a tanévkezdésre.

Mamamaci40•  2021. november 25. 17:22

Pimpi mókus története 76. fejezet

A sors útjai kifürkészhetetlenek


Pár órával később Klára kisírt szemekkel érkezett meg. Sajnos barátnője rokona elhunyt,

és most hogy elvesztette, nincs tovább miért feljönnie ide a falujából. Válaszút elé állította

a nénit, vagy leköltözik vele, vagy vége a barátságnak. Még csak nem is haragudhatok rá,

és nagyon hiányozna, ezért úgy döntöttem vele költözök, de akkor kell ide egy közös

képviselő. 

Átmenetileg a szomszédos ház képviselője elvállalhatna minket is…kezdte

Márti néni mire Klára néni közbevágott, szó se lehet róla, én sem viselkedtem udvariasan

magukkal, ő még gorombább. Nem tudom mi legyen, az biztos a hónap végéig még itt 

vagyok, de addig dönteniük kell. Köszönöm, hogy vigyáztak az unokákra, és ha megkérhetném,

még néhányszor engedjék meg, hogy együtt játszhassanak. Barátnőm a formaságokat intézi,

addig én vigyázok rájuk. De hát ez csak természetes sóhajtott Márti néni, de gondolatban

már a problémára keresett megoldást. Ő mindig is ilyen volt, magát helyezte háttérbe,

és felvidult a lelke, ha csak morzsányit is tudott adni a szeretetéből. Ám most, nehéz

kihívás előtt állt, egyelőre nem tudta kire lehetne számítani. Hacsak? de, nem…ő biztos

nem…különben is, akkor csak minket zavarna örökké hogy költöztessük hogy Kriszta

szobájába, NEM!!!

Viharos gondolatai nem ültek ki arcára, így mire mókusok és gyerekek búcsúzkodtak,

ő is kedvesen mosolyogva tudott tőlük elköszönni.

Másnap is törte a fejét, aztán végül is egy igen váratlan látogatás hozta meg a megoldást.

Délután mikor a gyerek-mókus hadsereg elment jégkrémet venni Teca nénihez, és össze

ültek Etelkával és Alízzal, egyszercsak csöngettek.

Ki lehet ez? Nem várunk senkit…néztek össze.

Márti néni kinyitotta az ajtót, és meglepetésében felkiáltott,  hiszen édesanyja állt  a

küszöbön. 

Anya? Te hogy kerülsz ide, Béla mondta Neked hogy…

Tudom  lányom…tudom…és ha tehetném, visszacsinálnám az egészet, de az

lehetetlen…kezdett el sírni keservesen.

Ne az ajtóban sírj, az Isten szerelmére, gyere be, ülj le, igyál egy kávét, és

mondd el mi történt.

Ahol laktunk Katóval tudod, abban a  bérházban, le akarják bontani, és

plázát építenek a helyére, Katónak van ismerőse, aki szeretettel várja, de én…

kezdett el újra pityeregni Vilma néni.

Anya, ne sírj már…lehet hogy Te oldod meg a mi problémánkat, mi meg a

Tiédet.

Hogyan? De hisz…mit tudok én…főleg azok után…?

Várj már kicsit…nyugodj meg!

Ők a barátnőim, Etelka és Alíz. Etelkára talán emlékszel is még…tényleg,

sejtettem, hogy ő az, de nem mertem megkérdezni.  Alíz pedig iskolatársam

volt a középiskolában, most volt az esküvőjük,  Etelkáék előbb ők pedig 

nemrég költöztek ide, úgyhogy most együtt van 3 család sok gyerek és

sok-sok mókus.

Tudod, annyit gondolkodtam…Krisztinának biztosan jót tett, hogy játszhat

valakivel, gondoskodhat róla, neki nem rám lett volna szüksége.

Nekünk viszont most Rád lesz szükségünk, már ha elfogadod!

Mire gondolsz? – élénkült fel édesanyja

Sajnos a közös képviselőnek el kell innen költöznie, és nem tudjuk ki legyen

helyette, de Te elvállalhatnád, ha sok a munka besegítünk mi is.

Vilma néni majd’ elájult e szavakra, és mikor jöhetnék?

Hónap végéig marad Klára, aztán mennie kell, addig összeismerkednétek,

betanítana Téged, Neked meg lenne egy rendes kis lakásod, és közel

lennél hozzánk. 

Mártikám…édes Mártikám…hová tetted az angyalszárnyaidat, ölelte 

magához lányát az édesanya, miközben Etelka és Alíz meghatottan élték

át a pillanatot.

Mamamaci40•  2021. november 25. 17:21

Pimpi mókus története 75. fejezet

   A látszat néha csal


Márti néniék visszaértek a lakásba. A fiúk is megvoltak lepődve, hiszen sem mérgelődés, sem

hiszti, sőt talpig mosolyban mindenki, még a két kulcs is előkerült. Mindenki örült, így könnyebb volt 

befejezni a költözködést, már csak az új mókusok helyét kellett megtalálni. 

Anya – szólt Ildi, és Alíz szeme könnybe lábadt, Apa, én is úgy szeretném, ahogy Kriszta mesélte,

legyen nálam is a szobámban egy mókusház. Így mind a hatuknak van külön helye, de persze

sokszor lehetnek együtt is. Hát egyelőre a házra várni kell, de hátha Kriszta babaháza megvan még

valahol – válaszolt Alíz, még mindig könnyes szemmel. 

Persze, ott van az ágyneműtartómban – mondta Kriszta, előszedem, és segítek is felállítani. 

Azért én is belenéznék abba a tartóba – jegyezte meg Márti néni hamiskásan, néha túlságosan

is nagy rend van abban a szobában, nekem az roppant gyanús. Nekem is szólalt meg Béla bácsi

is, de most ez nem fontos. Inkább hozzuk el a holmikat és helyezzük el a rekeszekben. 

Fárasztó ez a sok hercehurca, különben is érdekes meccs lesz a tv-ben. 

De jó, hogy három lakás a miénk – nevetett mindenki, az egyikben meccsnézés lesz, a másikban

barátnői traccsparti, a harmadikban pedig játszóház.

Mindenki segített amiben tudott, és rövidesen a helyére került minden. Kriszta, Ildi, Zoli vigyétek

vissza a kulcsokat, és hozzátok a mókusokat haza – kérte Márti néni.

El is indultak, de váratlan dolog történt, hozták a mókusokat, és velük jött a közös képviselő és a három gyerek is.

Úgy érzem – bocsánatkéréssel tartozom, mondta a hölgy…szeretném ha nem is barátok de jó ismerősök lehetnénk ezek után, és jó lenne  ha  a gyerekek kicsit itt maradhatnának. Telefonált

a barátnőm, rosszul lett a rokona, segítenem kellene neki. Persze, semmi probléma mondta

Márti néni, és bíztatóan mosolygott. Nyugodjon meg kedves….Klára a nevem, szégyellem magam,

az udvariatlanságomért be sem mutatkoztam. Semmi oka a szégyenkezésre, nem könnyű a sorsunk,

mindenki visel valamit, de ha tudunk egymás felé fordulni úgy könnyebb. Klára hálásan nézett rá.

Nagyon-nagyon köszönöm még egyszer, jövök ahogy tudok, nem kell sietni, itt minden rendben lesz.

S mikor visszatér szívesen látjuk egy csésze kávéra, válasz már nem volt csak könnyek. 

Mamamaci40•  2021. november 25. 17:20

Pimpi mókus története 74. fejezet

 Váratlan meglepetések

Hazaérkeztek, és előttük állt a nagy feladat, nem lehetett halogatni a többi mókus bejelentését.

Meglepődtek,  mert az ajtón eddig sosem hallott hangok szűrődtek ki, gyerekzsivaj, nevetés,

a közös képviselő kedves szavai. Márti néni megvolt lepődve, nem szoktak itt gyerekek lenni.

Bekopogtak, és a kedves invitálásra be is léptek az irodába. Igen megható látvány fogadta őket.

A mindig morcos tisztviselő most, hatalmas mosollyal az arcán ült a szőnyegen három kis gyerek-

kel és vidáman játszott velük. Márti néni lába földbe gyökerezett, nem talált szavakat, de lelke

megnyugodott. Miről lenne szó hangzott a kérdés. Szeretnék még négy mókust bejelenteni,

mondta óvatosan Márti néni. Semmi probléma, máris elintézem a formaságokat, készségeskedett

a hölgy,  nyugodtan letehetik a mókusokat a földre, legalább eljátszanak velük

a barátnőm unokái. A csendet akár vágni lehetett volna…akkor már értem…kezdte Márti néni,

hogy miért vagyok mindig morcos! Sajnos nekem nem lehetett gyermekem, a párom is korán

itt hagyott, ezért lettem ennyire zárkózott és ellenséges. Barátnőmmel ritkán találkozom,

de most feljött vidékről egy rokonához, és néha vigyázok az unokáira, mikor elfoglaltsága van.

Ha nem lenne nagy kérés, szeretném ha a mókusok még egy kicsit maradnának, úgyis sok még

az Önök teendője is a költözés miatt. Márti néni megszólalni sem tudott meglepetésében,

én is kérnék valamit…bármit miről lenne szó, barátnőmék hoznának magukkal sok holmit, de

a lakásukba nem fér el, szeretném elkérni az ő és a mi pincerekeszünk kulcsát is. Már adom is,

szép kényelmesen rakodjanak csak be, és én köszönöm hogy a gyerekek játszhatnak a mókusokkal.

Márti néni Pimpire nézett…tudod…tudom…de hát ennyi helyes kedves szófogadó mókuskával

még véletlenül sem lehet probléma.

Na azért …nevette el magát Alíz is, és sietve indultak a dolgukra, hiszen még sok volt a tennivaló.

Mamamaci40•  2021. november 17. 23:09

Pimpi mókus története 73. fejezet

Költözés bonyodalmakkal 2.


A nagyján túl voltak, de felvetődőtt a nagy kérdés, hogy helyezzék el a mókusokat. Szóba került,

három Márti néniéknél, Béla bácsi ebben a pillanatban kellett látványosan őszülni, és rá nem

jellemző módon inkább összeszorította a száját, és az új mókus-testvérpár is berzenkedett a felezés

ellen. Esetleg Ildiéknék mint a hatan, de hát ott még nincs igazán minden a helyén. Kétségbe esve

néztek egymásra, mitévők legyenek?

A helyzetet megint Csilla mentette meg, hamiskásan fordult párjához:  Drágám, azt hiszem mi

fogunk felköltözni, ennyi tanácstalan embert, én nem is értem…és még ők szeretik a mókusokat?

ugyan kérem, a világ legegyszerűbb dolgoa, a nagynénémnél van elég hely, úgyis rajong  a mókusokért, 

legalább játszhat velük, aztán holnap reggel visszahozzuk őket is. Na, igazam van vagy igazam van?

Senkinek sem volt ellenvetése, így Csilláék elvonultak a nagynénihez, hatalmas mókus zsivaj közepette. 

Másnap reggeli  után még kellett megbeszélni a teendőket, de azt eldöntötték este mennek

llakásavató vacsorára.

Na persze, és ezek a kedves, szófogató igen szeretetreméltó állatkák ,megint kimaradnak

a jóból, elsősorban Pimpi – kotnyeleskedett kis barátunk.

Mindenki nevetett, és Márti néni közölte,  itt is lehet olyan étterembe menni, ahol a mókusokat

sem zavarják ki. 

Na azért, mert különben alakítottam volna egy mókus fúvós zenekart…fölényeskedett

a rosszcsont…

és itthon adhattátok volna elő a kioncertet a többi lakó nagy örömére(

Miután ezt szerencsésen megoldották, volt még egy probléma ami megoldásra várt. Hová he

lyezzék Csabáék holmijait.

Én tudom, mondta Márti néni kicsit leveten…nem lesz könnyű, de az ember mindent

megtesz a barátaiért, különben is be kell őket jelenteni majd, arra gondoltam a fiúk hadd

pihenjenek, mi pedig elvisszük a mókusokat az orvosi vizsgálatra, és bejelenteni.

Pimpi és Pumpi ujjongott, hiszen tudták útközben lehet enni jégkrémet, de a többi mókus

kicsit megszeppent, főleg az új testvérpár.

Márti néni felvette őket a karjába  úgy ahogy a többieket is szokta. Mi is a Ti nevetek,

kérdezte kedvesen…Pappi és Peppi felelték kicsit félve

Na, két anyámasszony katonája, hát mit fogok mondani a mókusszülőknek? Hogy nem tudtok

viselkedni, pedig otthon tőletek zeng az erdő? Ejnye!

Megvolt az eredménye a kedves szavaknak, a két „új” meg sem mukkant, ezek után.

Márti néni keresett egy nagy kosarat és elindultak.

A doktornéninél nem volt probléma, sőt, még örült is, több-mókusnak.

Teca néni nek sem volt ellenvetése, szívesen osztotta a jégkrémeket, és örömmel nézte,

hogy falatoznak az apróságok, Pimpi és Pumpi testvérei boldogan eszegetnek, de

Pappi és Peppi  indegenkedett…Pappi volt a bátrabb, óvatosan megkóstolta, és dobta

volna el, ha Márti néni ki nem veszi a mancsából…Nagyon hideg – panaszkodott a

kicsi.

Hát akkor mi legyen? – nézett Márti néni tanácstalanul

Semmi probléma – mondta Teca néni, a Tiéteket beletesszük egy pici edénybe

megolvad, és meg tudjátok enni.

Ezután a két új mókus már boldogan eszegetett a többiekkel.

Aranyos ez a néni, ugye máskor is jövünk ide?

Persze és Teca néni is szereti nagyon a mókusokat, ha nagyobb lesz az unokája,

ő is játszhat majd veletek.

Jó hangulatban indultak hazafelé, bár a felnőttek kicsit idegesek voltak, hogy sikerül megegyezni 

a közös képviselővel.