Lélekbarlang

Kedves vasárnap, újabb meglepetéssel

Isten éltessen Krisztina!

Szombaton reggel csengettek Kovácséknál. Alíz jött Krisztináért, aki jócskán meglepődött,
miután meghallotta hogy azonnal el kell mennie Alíz nénivel a Plázába, valami új ruhát

megnézni, és vitték magukkal Pimpit is.
Márti néni felhívta Csilláékat, akik megnyugtatták, elindultak a mókusokkal együtt.
Majd Annához ment át, később Etelka csatlakozott hozzájuk, szépen feldíszítették a lakást.
Áthordták az ételeket, végül Márti néni szólt Béla bácsinak, indulhat a tortáért.
Alíz közben sms-t küldött, Krisztinának már mehetnékje van. Márti néni válaszolt, nyugod-
tan jöhetnek, minden rendben.
Hazaérve azonban Krisztina csak az üres lakásba lépett be, majdnem elsírta magát.
- Valami baj van kislányom? – kérdezte Alíz kedvesen.
- Anya mindig szokott szólni, ha elmegy! – kezdett sírni.
- Nem szokott átmenni Anna nénihez?
- Hát esetleg, talán – szipogott a kislány.
Bezárták a lakásajtót, és becsengettek Anna nénihez.
- Csókolom Anna néni, nem tetszett látni anyukámat?
- Nem láttam ma, de gyere ülj le a szobában, mindjárt hozok Neked egy pohár
- üdítőt.
Abban a pillanatban, ahogy Krisztina kinyitotta az ajtót…

MEGLEPETÉS - zengett a kórus. Krisztina pityeregni kezdett.
- Na de kérem – méltatlankodott édesanyja – hát egy 11 éves nagylány sír?
- De azt hittem…
- hogy szó nélkül elmegyek itthonról – nevetett Márti néni – de üljünk már le ebédelni,
- mert kihűl minden.
Ebéd után kezdődött csak az igazi ünneplés.
Mindenki felköszöntötte Krisztinát, aki izgatottan bontogatta ajándékait. Végül Pimpi
ugrott a karjába, mancsában egy csomagocska.
- Isten éltessen Krisztina – mondta a mókuska.
- Pimpi, ez micsoda? – hüledezett a lány.
- Pimpi – mondta a mókuska.
- Nem értem!
- Talán bontsd ki a csomagot kislányom – ajánlotta kajánkodva Márti néni.
- De aranyos – köszönöm szépen, mondta a lány és óvatosan megsimította Pimpi
- orra hegyét.
Mindenkinek mindent köszönök szépen, és nagyon-nagyon boldog vagyok!
- De vágjuk már fel a tortákat, és Pimpi sem marad ki a sorból – mondta Márti néni.
- Én? Persze! Fél éve hogy itt vagy velünk, ezért Te is kapsz egy kicsi ajándékot.
- Micsodát és miért?

Egy akkora marcipánmókust mint Te magad vagy, és azért mert nagyon szeretünk!

   Születésnapi készülődés 2.

Csütörtökön reggel, éppen mikor Márti néni fordult ki a kapun, éppen akkor pillantotta

meg az ismerős arcot.

• Etelkám – tárta szét karjait, hogy megölelhesse rég látott barátnőjét, hány

• éve is?

• Nem tudom Mártikám! – könnyezett Etelka – lehet akkor nekem is fel kellett

• volna költöznöm, de ki tudta, hogy válni fogok?

• Elváltál? De hát…annyira szerettétek egymást!

• Én is azt hittem…de vége, Andrással jól megvagyunk, Zoli is jó gyerek nagyon,.

• Zoli a fiatok!

• Igen! Mondta András, Nektek lányotok van Krisztina!

• Igen…de…-hajtotta le Márti néni a fejét.

• Mi a baj? Csak nem ez a baj? Béla fiút várt? Hihetetlen!

• Igen az, hihetetlen, és sokszor borzasztó, ahogy viselkedik vele.

• Nincs segítség? De sajnálom.

• Van – mosolygott Márti néni. Kicsi mókusformája van, és Pimpinek hívják!

• Legalább van Krisztának játszópajtása.

Megbeszélték, Márti néni megvárja Etelkát és barátnőjét a kapuban, és utána már

együtt mennek haza, kávéznak, beszélgetnek.

• Úgyis itt fogunk lakni – nevetett boldogan Etelka.

• Hála Égnek – mert, vannak barátnőim, majd mesélek róluk, csodaemberek,

• de hát mi már gyerekkorunk óta ismerjük egymást.

Hazaérkeztek, a vendégnek nagyon tetszett a lakás.

• A mienk is ilyen lesz, ugye?

• Igen, csak egy kicsit nagyobb!

Születtek a pillanatok, múltak percek, az emlékek odasettenkedtek köréjük. Közben

került kis házi készítésű teasütemény is, Etelka szeme könnybe lábadt, ahogy megkóstolta.

Ez még az a recept, amit drága édesanyám tanított nekünk. 

• Igen, az bizony, én is nagyon szeretem, a család is. Örültem, amikor Béla szólt

• tegnap, hogy találkozott Andrással. Nagyon jó, hogy itt vagytok, és szeretnélek

• megkérni valamire, ha a barátnőd nem haragszik, holnap-holnapután segítened

• kellene sütni-főzni.

• Te készülsz valamire – mosolygott Etelka, várj csak már emlékszem, a lányod

• születésnapja lesz mostanában!

• 
  

  • Eltaláltad – nevetett Márti néni – most szombaton.

  • Jövök persze hogy jövök segíteni, minden meg van?

  • 
    

    • Csak az ünnepi ebéd menüjét nem tudom még pontosan.

    A délelőtt többi része a menü összeállításával telt. Márti néni hirtelen felkapta a fejét,

    már csak pár perc maradt. és indulnia kellett az iskolába, Krisztináért és Pimpiért.

  • Menjünk együtt – hiszen Zolinak is véget ér a tanítás – javasolta Etelka.

  Az iskola előtt meglepetés ért mindenkit, hiszen Zoli is abba az osztályba került.

• Ez csodálatos – lelkendezett Kriszta – Ildikó után Zoli is az osztálytársam

• lett már csak Peti hiányzik.

• Hogyan is gondoltad édes lányom? Hétvégente utazzon fel Sopronból?

• Nem is lenne rossz ötlet – kuncogott Kriszta – bár azt hiszem, nemsokára

• megismeritek, mert hétvégén lesz a születésnapom és jönnek ők is.

• Kovács Krisztina, mi szokott történni ha tudálékoskodsz? – nem emlékszel

• rá? 

• De igen, akkor neheztelsz rám, és valami rossz fog velem történni.

• Ugye-ugye – dorgálta kedvesen édesanyja – majd Etelkához fordult.

• Szerinted barátném, ennyi cserfes fiatalnak van együtt annyi esze, hogy

• Pimpit elhozza az Állatneveldéből.

• Hát…talán rájuk lehet bízni! Hárman vannak, az egyik jól lát, a másik jól hall,

• a harmadik meg mindig ott van! – nevettek az édesanyák.

Krisztáék kicsit megsértődtek, de nem komolyan, szépen elmentek Pimpiért, s mire

hazaértek már az ajtó előtt megcsapta orrukat az ebéd finom illata.

• Mi lehet ez? – kérdezte Ildi  Zolitól izgatottan.

• Én tudjam – fakadt ki a fiú – Te vagy a lány.

Erre Pimpi kibújt Kriszta zsebéből, én tudom, én tudom, én tu….

• Asztalossy Pimpacs, ha nem hagyod abba, én is tudom kinek kell szólni,

• abban a pillanatban ahogy beérünk – nevetett Krisztina.

• Hát ez aztán hogy már tényleg…….

• ……mókustalanság – fejezte be Márti néni nevetve.

• Jaj de aranyos mókus – lelkendezett Etelka – megsimogathatom?

• Nem nagyon szereti, de azt hiszem belefog ugrani a karodba.

Úgyis lett, aztán leültek és neki láttak a finom ebédnek. Vége-hossza nem volt a szónak,

úgyhogy mire András és Béla is hazaérkezett, már zengett a folyosó a nevetéstől, és

csodafinom illat lopakodott ki a kulcslyukon.

• Nem lesz baj, hogy én is jövök? – tudakolta András 

• Nem hiszem, főleg hogy a nejed és a fiad is itt van – nevetett Béla.

Végül is kisebb ünnepség kerekedett, megbeszélték a költözködést is, aztán Andráséknak

indulni kellett haza. Másnap pedig az édesanyák nekifogtak a főzőcskézésnek.

Csütörtöki nap volt, délután Alíz telefonált, érdeklődött kell – e segítség.

• Szia Alízkám! Holnap szívesen látlak, lesz kis meglepetés is.

Pénteken délelőtt megjelent Alíz, első pillanattól szimpatikus lett neki Etelka. 

Ideje volt megint megbeszélni a teendőket. Alíz felajánlotta szombaton délelőtt elviszi

Krisztinát a Plázába, hogy szépen el lehessen rendezni mindent.

Jól is jött a segítsége, mire indulni kellett az iskolába, minden tennivalóval végeztek.

Márti néni hozta haza a csapatot, Etelka közben Annával beszélte meg a részleteket,

mert elhatározták, az ő lakásukban tartják Krisztina születésnapját.

   26.  fejezet

                                               Születésnapi készülődés

Lassan elmúlt október is, hűvösebbre fordult az idő. Előkerültek a kabátok, sapkák, vastag

nadrágok. Egyik reggel Márti néni így szólt Pimpihez – gyere Rád adom a nadrágodat! –

Nadrág – nekem? – Neked bizony!

• De hát, a nagy szép mókusfarkam el fog zsibbadni – lamentált Pimpi.

• Nézz ide Te híres – hát miért van a Te nadrágodon hátul bélelt lyuk? – nevetett

• Márti néni.

• Tényleg – csodálkozott a mókuska – és milyen jó meleg, csak kár hogy a tetvéreimnek

• nincs ilyenjük.

• Nekik nem is kell, ha otthon laknál Neked sem kellene de nem akarom, hogy megfázz!

A mókus befészkelte magát Márti néni karjába – olyan vagy mintha az anyukám lennél –

Márti néni nagyon meghatódott ezen, ő is megszerette a szeleburdi kis jószágot.

• Kérdezhetek valamit? 

• Persze Pimpikém – Krisztinának mikor van a születésnapja?

Majd november elején, két hét múlva. Miért kérdezed? Ő is kap meglepetést? Persze!

• De hát én mit tudok adni? majd a nevedben veszünk valamit!

• Az nem jó! Valami jobbat! 

• Megvan! Anna néni gyönyörűen rajzol, lerajzol Téged, a képet bekeretezzük 

• és feltesszük a falra.

• Az nagyon jó lesz! – Köszönöm szépen!

Ideje volt Krisztát is ébreszteni, Pimpi szavai elgondolkodtatták Márti nénit, tényleg,

lassan tervezgetni kell.  Elfuvarozta az iskolásokat, aztán amikor végzett a takarítással,

leült és tervezgetni kezdett.

Először Csillát hívta, gondolkodjanak el, fel tudnának-e jönni, beszéljék meg a mókusokkal

is. Barátnője természetesen igen készséges volt megint, és megígérte, két nap múlva 

jelentkezik.

Aztán Alíz kapta a következő hívást!

• Alízkám, Márti vagyok, szia!

• 
  

  • Szia Mártikám! Rég hallottalak! Jól vagytok?

  • Jól, és Ti, mi is?

  • Mondd, mikor érnél rá átjönni hozzánk?

  • Ma nem, mert fontos intézni valónk van Csabával, de holnap délelőtt?

  • Jó lesz nagyon!

  Elköszöntek egymástól, Márti néni magában tervezett tovább. Átlátogatott Annához,

  megbeszélte vele,  megtenné-e hogy Pimpit lerajzolja.

  Anna természetesen beleegyezett, csak az volt a kérdés, mikor menjen át úgy a mókus,

  hogy Krisztának ne legyen gyanús.

  De hamar megoldódott a probléma, még aznap délután.

• Anya, ez az ötödik osztály már nagyon nehéz! – panaszkodott a kislány.

• Okosabb lettél, több a feladat, mi a probléma? 

• Azt mondta Kati néni, menjünk el a könyvtárba, és készítsünk kiselőadást

• az adventi koszorú történetéről, de hát még csak november van!

• Az első gyertyát mindig november végén gyújtjuk meg és az egyre közelebb

• van – egyedül kell dolgozni vagy párban?

• Párban! – hangzott a letört válasz

• Andival? – igen – és nem értem…és…

• Kovács Krisztina, mire tanítottunk mindig is?

• Mindenkit szeretni kell, akármilyen is!

• Akkor? Mi a probléma? Holnap kérdezd meg szépen ő mikor érne rá, és menjetek

• el a könyvtárba, ha előbb készen van, nem probléma, vagy igen?

• Nem, Anya!

Márti néni nem mutatta mennyire örül a hírnek, csak azt kell tudni, milyen napon mennek.

Másnap délutánra kiderült ez is, Andinak sok különórája van, ezért csak következő hétfő

délután ér rá.

Valamelyik délelőtt aztán Márti néni átment Annához, hogy neki jó-e a hétfő délután?

Megbeszélték, ahogy Krisztá elindul, Pimpi megy is át, hogy a kép elkészüljön időre.

Igazi zseni vagyok – állapította meg Márti néni magában – igaz ilyen baráti körrel nem is

nehéz.

Délelőtt Alízzal minden részletet kidolgoztak apróra. Megadta Kriszta méreteit, megmutatta

a ruháit, hogy milyen fazonra, milyen színvilágra gondolt. 

Ám kíváncsisága neki is határtalan volt!

• Meglehet tudni mi volt az a nagyon fontos dolog tegnap? kérdezte hamiskásan

• Persze! Bejelentkeztünk az anyakönyvvezetőhöz

• Nagyon örülök – mondta Márti néni – és megölelte barátnőjét.

• Lenne egy nagy-nagy kérésem  barátném – szólt Alíz komolyan – lennél-e az

• esküvői tanúm?

Márti néni a meghatódottságtól nem is tudott percekig megszólalni.

• Persze, és nagyon örülök neki! Mikorra tervezitek?

• Csaba ötlete volt – nevetett a menyasszony, szilveszter napjára!

• Igaza van, új év, új élet, új asszony, igaz is, milyen a viszonyod Ildikóval?

  • Nagyon szépen alakul – mosolygott Alíz

  Elbúcsúztak egymástól, mi is lenne velem, ha nem lenne két ilyen barátnőm?

  Még Etelka hiányzik nagyon, de hát ők ott maradtak a faluban, nem tehetek róla őt

  szeretem a legjobban, de az ember azzal érje be ami van neki, és ez sem kevés – mosolygott.

  Másnap Csilla telefonált, jövő hét végén, pénteken este érkeznek, ajándékostól, mókusostól,

  mindenestül.

  Hétfőn délután, míg Anna Pimpit rajzolta, vele is beszélgetett a születésnapról, de előtte

  megígértette Pimpivel, semmit nem mond Krisztinának.

  Annával átbeszélték a dolgokat, és arra jutottak, ajándék lesz, de a tortát még meg kell

  rendelni. 

• Elintézem én azt szívesen – Te nem tudod, Teca néni a nagynéném, és neki cukrász

• a szakmája, ma felhívom telefonon elmondom miről van szó, aztán holnap délelőtt

• megbeszélheted vele a részleteket.

Ekkora szerencsét – gondolta Márti néni – már csak a főzést kell megoldani, étterembe nem

megyek.

Közben elkészült Pimpi rajza, aki igen meg volt döbbenve hogy tiszta fehér.

• Butuskám! Most majd kiválasztom milyen színű festék illik a bundádhoz, és megfestem

• a képet.

• Jó, de nem akarok fehér maradni – nyafogott Pimpi.

• Jól van, jól van gyere már Te mintás mókus, mert Kriszta hazaér közben.

Este egyeztettek Bélával a szervezésről.  Egyre többet segít nekem, gondolta Márti néni,

de jó hogy itt van Pimpi, vele változott a lány is, és látszik a párom is oldódik – mosolygott

kajánul, ne nevess ki oldalbordám – kacsintott a párja – ne felejtsd el néha én is tudok

olvasni a Te gondolataidban!

Szerencsére hogy csak néha – gondolta magában Márti néni – és Égre emelte tekintetét!!!

• Még egy probléma van sajnos – kezdte – ennyi emberre sok lesz egyedül főznöm!

• Ó én szamár, el is felejtettem, vagy csak nem akartam mondani? András hívott fel,

• valami fontos szakmai dologban kérte segítségemet.

• András? Csak nem…bár igaz lenne!

• Bizony, Etelka barátnőd férje, és az én legjobb barátom!

• Mi van velük? 

• Nem sokat beszéltem vele, de tudom, hogy költözni akarnak – kuncogott Béla.

• Ne játssz velem! – akkor azt is tudod hová!

• Tudom bizony, majd Annáék lakásába, de csak december elején.

• Mindent úgy kell belőled kihúzni harapófogóval – méltatlankodott Márti néni

• Valakitől én is tanultam a titkolózást, nem gondolod?

• S vajon mikor járnak erre?

• Lássuk csak, holnap szerda, nem is mondtam, csak későn érek haza,

• segítek nekik költözni, vannak barátaik a közelben, és a legfontosabb

• holmikat holnap hozzák fel! Csütörtökön délelőtt Krisztina iskolája előtt

• találkoztok majd!

• 
  

  Már nem voltak szavak, Márti néni csendesen pityeregni kezdett, nem gondolod, hogy

  minden dolognak a fele az enyém is? – mosolygott Béla –jó éjszakát!

Bár hétvégéig nem lesz új rész, persze elfelejtve nincs, de holnap megyek írni... alá... munkaszerződést. 15 év után

újra dolgozni fogok, hetek kérdése, s most boldog fáradt vagyok. Ma már az üzemorvos is igent mondott. Örüljetek velem! S bocsánat a csúszásért!