Pimpi mókus története 97. fejezet

Mamamaci40•  2022. január 5. 09:33  •  olvasva: 58

 Néha van jó vihar is

Délidőben Ági ment el a tanuló ifjúságért, Etelka és Márti az ebédet készítették,  éppen időre készültek el. 

Rakott hús az ebéd – imádom – ujjongott Kriszta, amikor hazatérve megérezte a kellemes illatot, Ildikó és Zoli is örült nagyon.

Finom is az- helyeseltek a mókusok

Hát, most már én is nagyon kiváncsi vagyok arra a fenséges ételre – nevetett Ági

Később,  már ebéd után, mosolyogva jegyezte meg – igazatok volt – Márti kérem majd a receptet. 

Semmi akadálya –  egyezett bele ő – majd rendelkezett – mókusok irány a vacok, gyerekek csendes pihenő – mi pedig igyunk egy kapucsinót míg várjuk a fiúkat.

Mint a karmester – nézett össze Etelka és Ági – bár nekünk sikerülne így…

Csak ne olyan szenvedések után – mint nekem – mondta halkan Márti néni – de

nem panaszkodhatok – többszörösen kárpótolt az élet.


Nemsokára a családfők is megérkeztek, a lépcsőn felfelé haladva Béla arcán széles mosoly kerekedett.

Mondd már csak barátocskám, tán viccet mesélsz magadnak? – kérdezte értetlenül Szabolcs

Szabimaci, ne szólj bele a felnőttek dolgába..inkább szimatolj bele a levegőbe..

Igen, én is érzem, korog is a gyomrom rendesen – de nem tudom mi lehet ez.

Várj csak, mindjárt megtudod, mindig is csodáltam Márti ügyességét, s hogyan csinálja, hogy mindig van belőle egy jókora adag, éppen akkorra mikor az ember szívesen enne ilyet. Egy boszorkány, de ezért is szeretem annyira…

Nem is tudtam, hogy másodállásban színész lettél, Kovács Béla, hogy itt monologizálsz, de igazad van.

Hazaérkeztek, a konyhában valóban már ott gőzölgött 3 fejedelmi adag rakott hús.

Na fiúk, erről beszéltem…nevetett Béla.

Jó, de most ne beszélgessetek, mert Szabolcsnak még pihennie is kellene a hazaút előtt – szólt kedves-erélyesen Márti néni.

Ha ízlett…egy adagot vihettek magatokkal is, ha gondoljátok – huncutkodott barátaival

Ízlett –e kiáltottak fel mindhárman – ilyen ételt még nem is ettünk.

Hátha…akkor ehetnétek sűrűbben is...mondta elgondolkodva Márti néni.

Éppen délelőtt mondta anyám, hogy a volt közös képviselő hívta telefonon, a napokban érdeklődni fog egy család, van-e üres lakás a házban mert szeretnék megvásárolni, de ő  azt tanácsolta, mert anya el ugyebár nem titkolhatja, hogy itt a mi emeletünkön van még egy, ám ha fontos a nyugalma, valamiképp akadályozza meg 

a költözésüket.

Béla és a Szabolcsok összenéztek…hát lenne egy megoldás…

Micsoda – kérdezte Ági – csak nem…

De-de, bő egy hónap múlva lesz üresedés Béláéknál, és ha megoldható, egyetlen hely miatt nem akarnak hirdetésbe bonyolódni…és én azt hiszem megoldható – nézett párja Ágira, aki lelkesen bólogatott. 

Akkor legalább nem lennél annyit távol tőlünk – szüleink sajnos nem élnek már – kezdtek potyogni a könnyei – bolti eladót pedig szerintem itt is keresnek…és itt van még az az üres lakás…remélem nem drága, talán meg tudjuk vásárolni.

Ezt hát akkor meg is beszéltük – mondta Márti néni – nemsokára vége a tanévnek, addig van időtök elintézni a dolgokat, és nyár elején költözhettek is, már ha Ti is úgy gondoljátok…

Kár hogy már régóta nincs copfod Márti – most jól meghúznám – nevetett Ági kedvesen – ebben reménykedtem titokban tegnap este óta. 

Az álmok valóra szoktak válni, csak nagyon kell hinni bennük – mondta Etelka elgondolkodva.

Hallgatnálak még bennetek szívesen – mosolygott Szabolcs – de most már tényleg indulnunk kell, akkor hát megegyeztünk Ti vigyáztok a házra, mi meg iparkodunk.

Végre egy búcsú – ami nem fáj annyira – szólt Kriszta – és nem kell izgulni milyen szomszédot kapunk, olyanok leszünk akkor egy nagy család. 

Család...milyen család…megyünk anyáékhoz? – ébredeztek a mókusok.

Asztalossy testvérek Sopronból, mit is szoktam mondani..kérdezte Márti néni szigorúan de a szeme nevetett.

Hogy aki kiváncsi hamar megöregszik…

Nemsokára úgyis megyünk Sopronba, bepanaszollak édesanyádnál, hogy egyre neveletlenebb vagy – de ezért szeretünk, kapta karjába a kis kópét.

Így jó indulni – mondta Ági – akkor a néhány hét múlva itt látjuk viszont egymást.

Már ha szeretnétek – incselkedtek a többiek…gyere család induljunk már…értékes perceket vesztünk miattuk, én már visszaszámolok.

Mire eltávoztak, Alízék is hazaérkeztek. 

Meg kellene beszélni a nyarat, ha már most ilyen szépen együtt vagyunk – javasolta Béla – hogy mindenki képben legyen – de van egy fontos kérdés  mert ugye mi két bizonyítványt nagyjából sejtünk, de vajon milyen lesz a többi…remélem, nyaralásképes?

Mi is úgy hisszük – mondták a szülők – és érdeklődve néztek csemetéikre.

Hát milyen is lehetne más – sóhajtoztak a nebulók

Ennyi szentet egy családban – jegyezte meg Márti néni –  akkor gondolom, nincs kifogás az ellen, hogy elsétáljatok Teca néni boltjába jégkrémért, csak előtte 

szedjétek össze a mókusnépet, mehetnek ők is.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!