Pimpi mókus története 94. fejezet

Mamamaci40•  2022. január 3. 15:38  •  olvasva: 55

Költöztetni, de hogyan?


A vasárnap este jó hangulatban, kellemes társalgással telt, ám hirtelen Béla bácsinak

eszébe jutott valami. – Mártikám, Lenke nénit még csak el tudjuk vinni, de a holmijával mi

lesz, ezt

nem beszéltük meg. – Tényleg, milyen igazad van – komolyodott el – de élvezd ki a

győzelmet, mert ritkán van ilyen lehetőséged – nevette el magát, mire párja szertartásosan

megjátszotta a sértődöttet, általános derültséget kiváltva ezzel.

- Örülök, hogy jól szórakozik mindenki – mondta szigorúan de szemében mosollyal

Béla, de megoldást kell találni, méghozzá azonnal, hiszen még egyszer fordulni az időbe

is, és sok pénzbe is kerül, megteszem szívesen, de nem lenne baj, ha lenne segítség.

Ebben a pillanatban csattant az ajtó…és egy jókedvű fiatalember ugrott Béla elé – Téged

segítselek? Márti néniék, Alízék csodálkoztak, a háziak meghökkentek egy pillanatra, de

csak egy pillanatra

- Szabolcs, a Jamie és a csodalámpa már történelem – nevetett Etelka édesapja.

- Te lennél Szabimaci fia?…néztek össze Mártiék és Etelkáék…ezer éve nem láttuk

apádat, tényleg matróz lett?

- Még nincs ezeréves…de igen, pár hete érkezett haza, csak elkapott valami vírust és

anyával ápolni kellett. Itt viszont szállnak a hírek mint a madarak, hallottam emlegetni

- hogy valami veszedelmes fenevadak vannak itt veletek Etelka.

- Hát…tiszta apja…sóhajtottak tréfás- fájdalmasan…fenevadak…hátha mind a heten

egymásra

- állnak sincsenek akkorák mint Te.

- Krisztina, Ildi, Zoli – hozzátok be őket a kertből – hadd ijedezzen Szabolcs barátunk

is.

Kisvártatva a gyerekek meg is érkeztek a mókusokkal.

- Nagyon aranyosak vagytok – lelkendezett a fiú – és tudtok beszélni is?

- Persze – kiáltotta Pimpi – na végre valaki aki nem lepődik meg ezen…pedig már

kezdtem dep…dep…azt nem tudom…szóval elmókusmamátlankodni…affektált a

szőrmók.

- Szabad őket kézbe fogni?

- Persze – nevetett Márti néni – figyelj csak, Téged is megszerettek, de azt hiszem jobb

lesz ha leülsz.

S valóban, egy szempillantás múlva két mókus Szabolcs vállán ült, 3 a karjában, 2 a lábán.

- Barátocskáim – így hogy mozdulok meg, elmondjátok?

- Az már a Te bajod – nyelvelt Pimpi a vállán – Te akartál minket kézbe fogni…

- Pimpike – szólt Márti néni – tu-dod….

- tudom – sóhajtott a kópé – csomag.

- Örülök, hogy agy összebarátkoztatok – nevetett Béla bácsi – de lenne egy fontos

kérdésem, tudnál-e költöztetésben segíteni.

- Költöztetésben? – kinek

Ismered Lenke nénit ugye – kérdezte Márti – ő édesanyám unokatestvére, egyedül maradt

és most költöztetnénk fel Pestre, és kellene valaki aki segít a holmikat elhozni,

hogy ne kelljen kettőt fordulnunk.

- Megyek haza – szólok apámnak – ő úgyis tervezi, hogy körülnéz Pesten, hivatalos

dolga is van, és még sosem járt ott.

- Meggyógyult már annyira, hogy eljöhessen velünk? – aggodalmaskodott Etelka.

- Persze, már alig lehetett otthon tartani, de a doktor ráparancsolt ha most nem tartja be

- az utasításait nem indulhat útnak hajón többet.

Kis idő múlva Szabolcs apjával együtt tért vissza.

- Jól látok, nem hiszem el…de jó, hogy itt vagytok, olyan régen nem találkoztunk.

- de örülök Nektek, emlegetett a gyerek valami költöztetést, persze, akár máris

indulhatunk, viszem magammal őt is.

- Akkor mi elmegyünk a házhoz – mondta Béla Mártinak – és hívta Andrást és Csabát

is, Ti pedig addig itt pakoljatok össze, jó is lenne már indulni.

Örültünk Nektek – mondták Etelka szülei – de olyan rövid volt ez az idő – jó lenne ha a

nyári szünetben le tudnátok jönni megint.

Megbeszéljük – ígérte Márti néni – és Etelka megírja. Tényleg jó lenne, megszoktam

Pestet, de a falusi levegőt és ezt a szeretetteljes környezetet nem pótolja semmi.

Mindannyian egyetértettek ezzel, közben megérkeztek a csomagok is, már csak a búcsú

nehéz percei voltak hátra, elfogytak a szavak, elhaltak az elmorzsolt könnycseppek, letelt

az idő.

- Írok édesanyám – integetett Etelka az autóból, ugyanúgy a többiek is, s bár nehéz volt

a szívük, mint később kiderült már mindannyian a nyaralási lehetőségeken törték a fejüket.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402022. január 3. 21:24

@Krisztinka: köszönöm szépen, viszont kívánom Neked is!

Krisztinka2022. január 3. 20:49

Szia Emi, elolvastam a kimaradt Pimpiket:) és a kis szösszeneteket is:) Boldog Új Esztendőt Nektek!