Pimpi mókus története 93. fejezet

A nagy találkozás

Másnap reggeli után Alízék, a gyerekek és a mókusok mentek vissza „szomszédolni”

megbeszélni, hogyan tovább. Etelka és András persze otthon maradt, Alízék dönthettek

maradnak ők is, vagy csatlakoznak Mártiékhoz. Végül is csak a Kovács család indult

rokonlátogatóba. Amikor megérkeztek, Márti már sejtette nagy baj lehet, hiszen az addig

mindig szépen rendben tartott udvar és porta mutatta, hosszú ideje nem gondozta senki.

Lenke néni nagyon sápadt-betegen-szomorúan üldögélt kedvenc foteljében. Mikor

Mártiékat meglátta nagy-nagy öröm csillant meg szemében, de zokogni kezdett, mikor

valamennyire megnyugodott, elmesélte, napok óta nincsen segítsége hiszen barátnője

elköltözött, a szomszéd pedig nem ér rá, hogy segítsen. Márti és Béla egymásra nézett,

meg is született a terv.

- Nénje – szólt Márti néni – felhívom anyámat, ő időközben beköltözött hozzánk a

lakótelepre, ő lett a közös képviselő, hogy csak holnap megyünk haza, de Te is jössz

velünk, kitakarítjuk, lezárjuk a házadat. Magunkkal hoztuk a levelét, amiben arra kér, ha

úgy gondolod gyere velünk, legyél a vendégünk egy időre, de ha így alakult és nem bánod,

költöztetünk máris.

Lenke néni szólni sem tudott csak bólogatott, és könnyes szeme hálát sugárzott feléjük.

Márti néni felhívta édesanyját.

- Szia anya, Márti vagyok, holnap megyünk haza, ne aggódj semmi bajunk, de Lenke

néni egyedül maradt, nincs segítsége, összecsomagoljuk a holmiját, a házat kitakarítjuk és

lezárjuk. Nagyon beteg és nagyon szomorú, odaköltözik hozzád, és el lesztek ott ketten a

lakásban.

- Drága Mártikám…kezdte volna édesanyja…de nem tudta befejezni a mondatot, nem

sírt, csak percekig néma maradt, majd eddig ismeretlen szeretetteli hangon annyit

mondott…nagyon köszönöm Nektek, gyertek haza, várom Lenkét!

- Na ez rendben lenne – mosolygott Márti – Béla légy szíves menj vissza, és kérd meg a

nevemben Alízt és Etelkát jöjjenek segíteni, és hozd magaddal feltétlenül Pimpit is.

Béla így is tett, kis idő múlva megérkeztek mind a négyen. A mókuska ugyan nem értette,

ő miért jöhet, és a többiek miért nem, de ez egyszer nem mókuskodott.

Márti bemutatta Pimpit Nénjének, ő is meglepődött, hiszen élő mókust, főleg ilyen

közelről soha sem látott és majd’ elájult mikor Pimpi jól nevelten bemutatkozott!

- Egy mókus ne csodálkozzon semmin – dohogott a pici – hát miért csoda, hogy tudok

beszélni…nem értem…nem értem…kezdett fújni, toporzékolni...

- Pimpikém, tudod – posta és csomag – nevetett Etelka, mire a mókus hang nélkül

felmászott Lenke néni ölébe, majd a karjába, és onnan nézte villogó szemmel a

készülődést.

A néni meglepődött, de Márti megnyugtatta.

- Szimpatikus vagy neki, kicsit morgós, kicsit hisztis, olyan igazán mókusos…de tud

nagyon aranyos is lenni, tavaly előtt egy sétánk közben találta őt összetörve Kriszta az

erdőben, éppen Sopronban voltunk a barátainknál. Nem ment könnyen a dolog, de

mostanra már családtag nálunk.

- Sőt…mostmár heten vagyunk Márti néni…elfelejtetted? évődött Pimpi

- Hogy tudnám elfelejteni…játszotta gazdája az elkeseredettet – de nagyon jól van ez

így.

Aztán már csak a kezek beszéltek, és vasárnap estére minden rendben volt, a ház takarosan

nézett már ki, és Lenke néni holmija is csak a költözésre várt.

- Te nem Vilma néni vagy…jegyezte meg halkan Pimpi – ő sokáig nem szeretett

engem…

- Lenke néni válaszolni akart…de Márti megelőzte

- Etelkám…mikor is nyit kedden a posta?

- Mi van lelkeim a postával már annyira…nem értem!

- Hát ezt a kedves pöttömöt csomagban feladjuk és hazaküldjük Sopronba drága

szüleinek, ha neveletlen.

- Dehogy külditek, meg ne halljam még egyszer, egy ilyen kedves mókust…ugye, hogy

- nem is vagy Te olyan…berzenkedett a néni

- Dehogy vagyok, dehogy vagyok…játszotta a kópé a sértődöttet.

- Jól van na Mókus kisasszony…de ne felejtsd el lakva ismeri meg az ember a másikat,

Nénje is másképp látja a dolgokat, ha végighallgatott már pár mókusveszekedést.

- de ekkor már mindenki nevetett, és alig várták a másnapi indulást.