Pimpi mókus története 90. fejezet

Újra otthon

Hétfőn még indulás előtt Rékáék kis útravalóval kedveskedtek a társaságnak. Eljött a búcsú pillanata, nehéz szívvel váltak el egymástól, de örültek is a közeli viszontlátásnak, hiszen néhány hét múlva véget ér a tanév.

Lenne egy nagy kérésünk – mondta Réka, szívesen nyaralnánk mi is a Balaton mellett, még sohasem jártunk arra.

Mi is mennénk örömmel – szólt közbe Csilla is – hiszen – fordult Márti néni felé – a kedves keresztlányod nem pici baba már, lehet vele utazni. 

Meglátjuk, mit tehetünk – ígérte Márti néni, mire meglesznek a bizonyítványok, addigra mi is találunk megoldást. 

Még utolsó ölelések, búcsúszavak és a három autó elindult Pest felé. Hazatérés után Márti néni benézett édesanyjához, de szerencsére semmi baj nem volt, a pici mókus is egyre jobban hozzászokott az új környezethez.

Mártikám, lehet, hogy csodálkozni fogsz, mert én haragudtam Rátok Pimpi miatt, de gondoltam, kellene ide még egy mókus, és talán az unokatestvéremet is meg lehetne keresni, megértettem Ti külön család vagytok, és hálás vagyok Nektek mindenért.

Lánya könnyezve ölelte át édesanyját, és megígérte neki, még a tanév vége előtt időt szakítanak rá, hogy elutazzanak a falujukba, emlékezni és megkeresni a rokont. Lakásukba érve Márti néni még mindig könnyezett, megrettenve nézett rá a család de ő elmosolyodott. 

Semmi baj – nyugtatta őket, most kaptam a legszebb húsvéti ajándékot, Kriszta kicsit értetlenül nézett anyjára, de Béla bácsi megértette és megölelte. Lesz egy kirándulásunk még a tanév vége előtt – szólt kedvesen Márti néni.

A másnap délelőtt pihenéssel, tanulással és készülődéssel telt. Délután pedig a gyerekek és a mókusok fagylaltoztak, volt idejük egy nagy beszélgetésre.

Ha lehet, én is szívesen utaznék Veletek – szólt Alíz elgondolkodva – én sosem éltem falun, szükségem lenne nagyon csendre és békére amit megoszthatok a barátaimmal. Márti néniéknek és Etelkáéknak nagyon jólestek a szavak, már csak az volt a kérdés, egy napot töltsenek ott vagy kettőt.

Jó lenne kettőt – mondta Béla bácsi – felkeresni a régi ismerősöket.

Nem gond, sőt legalább szervezhetek én is valamit – lelkesedett Etelka, írok a szüleimnek, hogy megyünk látogatóba, úgyis régen láttam őket.

Milyen jó lesz megtalálni újra az emlékeinket – merengett Márti néni, itt is jól érzem magam, de a lelkemben őrzöm a falusi kislányt aki Pestre vágyik.

Szavait beszédes csend fogadta.