Pimpi mókus története 89. fejezet

Mamamaci40•  2021. december 19. 23:15  •  olvasva: 55

Újra Sopronban

A viszontlátás öröme óriási volt. Természetesen az összes mókus is ott szorongott már Csilláéknál és a találkozás egyetlen hatalmas zsivajjá alakult, de nem bánták, hiszen ez a szeretet hangja volt, több szólamban. Aznap este megegyeztek, hogy a másnapot a mókusok külön töltik. Vasárnap este Csilla és Péter cinkos mosollyal álltak barátaik elé.

Hétfőn reggel indulunk ám, és csak péntek délután jövünk haza!

Mindenki meglepődve hallgatta őket, és gyermeki izgalommal várta a részleteket.

Hová megyünk?

Jönnek a mókusok is?

Kihez megyünk?

Csilláék tettetett szigorral csóválták fejüket – na csak szóljatok egy rossz szót legközelebb, még Krisztáékat megértjük, de a szülők? Na jó – nézett össze cinkosan a házaspár, hová megyünk…nem áruljuk el, igen, jönnek a mókusok is, mind a három család, és nem kihez megyünk, mert…

Csilla! – szólt Péter haragosan, persze játékból. 

Jól van na – csak én is izgulok – nevetett a párja.

Vasárnap este együtt kisétáltak Mókusfalvára, hogy szóljanak, másnap reggel indulás van. Persze, a kíváncsiság ott is határtalan volt, de ők sem tudtak meg semmi többet. Hétfőn aztán eljött az indulás ideje, akkor derült ki a titok. Sopronhoz közel felépült a régóta várt hatalmas szabadidő központ, éppen a mókus menhely mellett. Csilláék egy vendégházat foglaltak le, és helyet kértek a mókusoknak is, de ők is bármikor átlátogathattak kis barátaikhoz.  Programokkal teli hét, aztán vége-hossza sem volt az élmény-mesének. Még péntek délután Márti néni titokban lebonyolított egy telefont, igen, vasárnap délután várnak mindenkit szeretettel a cukrászdában. Szombaton készültek az ünnepre, sütés-főzéssel és tojásfestéssel telt a nap. Vasárnap délelőtt újra a mókusokkal töltötték együtt az időt, de hogy a délutánt mivel töltsék, nem volt ötlet.  Ekkor Béla bácsi nézett Márti nénire.

Nem kellene bejelentenünk valamit?

De eljött az ideje – mosolygott ő vissza.

Most Csilláék lepődtek meg, és lettek nagyon izgatottak.

Csak lassan-lassan, szépen induláshoz készülődünk…

Kirándulás megint?

Messzire megyünk?

Mit csinálunk?

Nyugalom-nyugalom, ejnye mint a gyerekek!

Nem kirándulás, nem megyünk messze, és az meglepetés, hogy mit csinálunk.

Induljunk már! – szólt Béla bácsi – sose érünk oda.

Te tudod, hová megyünk? – kérdezte Péter meglepetten.

Persze, csak gyertek mindig utánunk!

Elindultak, néhány utcányit autókáztak csak, és máris megérkeztek a Mókuskerék cukrászda elé. – Idejöttünk? – álmélkodtak a többiek. – Itt álltunk meg – mosolygott Márti néni – de induljunk már befelé. – De hát, ünnep van – mondta Csilla – ilyenkor nincsenek nyitva.

Dehogynem – kacagott most már Márti néni.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és Réka szívélyesen invitálta befelé a társaságot. Pillanatra csend lett, a terem közepén hatalmas marcipán nyuszi ült a marcipán füvön, körülötte rengeteg marcipán mókus.

Ezt a meglepetést – mondta Csilla meghatódva – de hát hogyan?

Úgy, hogy Rékát és Istvánt régebbről ismerjük, de miért húzzuk az időt, jó étvágyat mindenkinek!

Nem kellett kétszer mondani, pillanatokon belül mindenki tortát majszolt. Kis idő múlva Márti néniék otthagyták a társaságot, hogy legyen idejük beszélgetni is, egy kicsit felidézni a múltat, elbeszélni a jelent, és megrajzolni a jövőt.

Igaz is -  mondta Réka – nemsokára itt a nyári szünet is, van már tervetek?

Balatonszéplakon szoktunk tölteni két hetet, és Csilláéknál a másik kettőt.

Jó lenne találkozni még – mondta István elgondolkodva, és ebben mindannyian egyetértettek.

Ideje visszamennünk, nagy csend van kint – mondta Márti néni, és valóban a süteményekből egy morzsányi sem maradt, a társaság jóllakottan ült az asztalnál.

Köszönünk mindent – mondta Csilla, nem is tudtam, hogy ismered a cukrászokat – nézett Mártira.

Nekem is lehetnek titkaim – mosolygott barátnője – de most akkor mutatkozzatok be egymásnak, és gondolom – nézett Rékára és Istvánra – a mi barátaink a Ti barátaitok is lesznek.

Persze, és jó lenne egy közös nyaralás…

Nyaralás? – toppantak be az ikrek, akik eddig a nagymamánál voltak.

Talán először be kellene mutatkozni, úgy illendő – szólt az édesapa szigorúan. 

Bocsánatot kérünk, én Kitty vagyok, én pedig Ivett.

Örülünk a találkozásnak – szólt Márti néni – maradnánk még szívesen, de a mókusok már fáradtak és nekünk is korán kell kelni, hiszen várjuk a locsolkodókat.

Kellemes délután volt – mondta Réka – Titeket bármikor szívesen látunk – fordult Csillához, akár a mókusnéppel együtt.

Mártikám, Ti mikor indultok?

Holnap délután?

Már?

Igen, a kedd kell még a pihenésre…és szerdán kezdődik a tanítás.

Elbúcsúztak és hazavitték a mókusnépet..

Nehogy elfelejtsük a kölniket – figyelmeztették egymást a barátnők.

Brrrrrr – rázkódott össze Pimpi, még összeragad a bundám.

Ha akarod, Téged megfürdetünk a nagykádban szívesen – nevettek a fiúk.

Olyan mókustalanok vagytok – szólt panaszosan a mókuska.

Ez tény Pimpikém – nevetett Márti néni.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!