Pimpi mókus története 87. fejezet

Nem a ruha teszi a mókust sem!

Másnap reggel, indulás előtt Alíz becsengetett Kovácsékhoz. – Mártikám, ha van időd szeretnék Veled megbeszélni valamit. – Gyere el velünk, elvisszük a népet, addig is tudunk beszélgetni, aztán egy finom kávé mellett folytatjuk. – Rendben, jövök én is Veletek. Szépen elindították az iskolásokat, aztán hazafelé beszélgetni kezdtek, persze a tavaszi szünet volt a téma. – Mártikám, nekünk annyira megható volt, hogy Csilláék a mókusokkal együtt kívántak sok boldogságot szilveszterkor, hogy valami nagy meglepetést vinnék, de nem tudom, mit.

Én is ezen gondolkodom, de most az egyszer nem ruhát, hanem valami mást, pontosabban a keresztlányomnak ruhácskákat is, és néhány játékot.

Azt én megoldom – mondta Alíz lelkesen.

Hirtelen Márti néninek felcsillant a szeme.

Mire gondoltál?

A mókusnépnek viszünk mogyorót, de eszembe jutott egy jó ismerősünk, már nagyon régen találkoztam vele, ő is Sopronban él, de Pestről költözött oda.

Csilláék ismerik?

Biztosan – nevette el magát Márti néni – hiszen nagyon híres a cukrászdájuk.

Alíz elgondolkodott, majd mosolyogni, nevetni kezdett – és arra gondoltál, hogy ők készítenek valami igazán nagy édes meglepetést!

Mivel hogy húsvét lesz, egy hatalmas nyulat marcipánból csokikrémmel, és persze sok-sok apró mókust.

Mikor beszélsz velük? – kíváncsiskodott a barátnője.

Azt hiszem, megkérem Alíz barátnőmet, vigye el Krisztinát a Plázába, szórólapon láttam, van akciós cipő, ami tetszene neki, s ha megtenné, elvihetné a mókusokat is.

Alíz komolyan ráncolta a homlokát – azt hiszem, a kérésnek nincs akadálya, csak az a kérdés, mennyi időre van szükséged?

Egy cipővásárlás fagyizással egybekötve épp elég lesz.

Annak rendje-módja szerint is alakultak a dolgok, Márti néni izgatottan várta az alkalmas pillanatot, közben gondolatban felidézte, mikor találkozott legutóbb Rékával. – Istenem, de régen is volt…Kriszta akkor járt óvodába… Alighogy becsukódott az ajtó Alízék után, már hívta is a telefonszámot, mert bár nagy lett a távolság, Réka meghagyta az elérhetőségét.

Mókuskerék cukrászda – hallotta Réka kedves-vidám hangját.

Szia! Márti vagyok, Kovácsné Pestről.

Mártikám! De nagyon örülök Neked olyan sokszor gondoltam Rátok, írni is, telefonálni is akartam, de a két gyerek, a házimunka és félműszakban a cuki, minden időmet lefoglalja.

Két gyerek?

Igen, ikrek, két kislány, most másodikosok, Kriszta akkor hatodikos most, ugye?

Mindig is irigyeltem a csodálatos memőriádat – sóhajtott Márti néni.

Én pedig a kitartásodat – szólt Réka huncutkodva.

Minden rendben már, sőt…de nem tudom, most van-e időd egy mesére?

Most nincs, de még mindig nem tudom, miért is kerestél, ha jól sejtem, valami cukrászati oka van.

Igen! – mondta Márti néni, és előadta elképzelését, mire végére ért, Réka is lelkesedett nagyon.

Ha itt lesztek, majd szakítunk időt egy nagy beszélgetésre, szeretném megismerni a családot is, és a mókusokat mi is szeretjük.

Éppen letette Márti néni a telefont, mikor Alízék visszaértek, Gyors szemvillanás, amolyan „minden rendben” tekintet. Kriszta és a mókusok nem győztek mesélni,.Pimpi fontoskodva nézett Márti nénire – Min töprengsz annyira, mókuskám?

Márti néni…viszünk megint ruhát a családomnak?

Mi is lesz azzal, aki kíváncsiskodik?

Tudom, de azt hittem…görbült a mókuska szája.

Na figyelj, nehogy kifúrja az oldaladat, elmondom, csak hívd ki Krisztát is.

Persze a kislány is kíváncsi volt.

Ennyi öreget egy családban – csóválta fejét Márti néni szomorúan – annyit tudhattok, hogy lesz ajándék, csak nem innen visszük.

Záporoztak volna a kérdések, de Márti néni hajthatatlan volt.

Holnap iskola, lassan menjetek aludni…és Pimpi nem a ruha teszi az embert, és a mókust sem!

Aztán este mikor minden elcsendesedett, a szülők megbeszélték a dolgokat. Béla bácsi is örült nagyon.

István? De rég láttam, jó lesz beszélgetni velük, hogy Neked milyen jó ötleteid vannak – nézett szeretettel a feleségére.

Ennyi idő alatt megszokhattad volna már! – nevetett Márti néni.