Pimpi mókus története 85. fejezet

Mamamaci40•  2021. december 11. 17:04  •  olvasva: 50

Minden kezdet nehéz 2.


Vilma néni valahogy megbékélt a helyzettel, a munkába is jól beletanult. S ahogy telt az idő, egyre több időt töltött a lányáéknál, amiből egyszer-egyszer parázs vita kerekedett, hiszen nem volt a helyén, mikor szükség lett volna rá. Aztán egyszer csak a lassan derült égen megjelentek a viharfelhők. Éppen akkor ért fel Márti néniékhez, amikor a tavaszi szünetről volt szó, és persze a soproni utat tervezgették.

És én? – kérdezte haragosan.

Te? – Mi van Veled? – nézett lánya csodálkozva.

Én is mehetek, ugye? – kérdezte halkan anyja

Hová is? – Márti néni értetlenkedett.

Hát Sopronba! – szólt magától értetődően a válasz.

Oda, még véletlenül sem, először is, mert nem férsz el, másodszor itt a munkád…ezt ne felejtsd el, harmadszor meg…

Harmadszor is van? 

Igen, gondolkodj el…és most légy szíves térj vissza lakásodba!

Jó, de beszéljünk még, amikor indultok, hátha beférek?

Hová? Nem csak mi megyünk!

Hát?

Alíz barátnőmék, Etelka a családjával, tudod, aki az osztálytársam volt, s persze a

hat mókus, és nem hiszem, hogy Csilláék örömmel fogadnának Téged, és ott a kisbaba is, a keresztlányom.

Csilláék? 

Igen! Itt ismerkedtünk össze pesten, ők soproniak, hozzájuk megyünk, ők a barátaink.

Vilma néni végképp elképedt.

És én?

Mi van Veled? – lett lánya egyre ingerültebb.

Egyedül ,legyek napokig?

Persze, bevásárolunk Neked, a legszükségesebbeket elintézzük. 

Anyja szólni sem tudott a csodálkozástól, ám Béla halkan megjegyezte – esetleg hazaviszem mama az unokatestvéréhez, vagy írunk neki, jöjjön ide. Ketten akár el is lakhatnak ebben a lakásban, itt is van félszoba…

Ez aztán végképp sok volt, Vilma néni egy szó, egy köszönés nélkül felállt, és elviharzott, az ajtó hangos dörrenéssel csapódott be mögötte.

Mama megsértődött? – kérdezte Kriszta, mert én azért azt nem szeretném.

Apja ritkán látott meleg szeretettel nézett lányára – Ne vedd a szívedre, majd megnyugszik. Figyeld meg, holnap megint jönni fog.

Ezután megbeszélték az indulás időpontját, és hogy lassan szervezik az utat.

Csak lassan, sajnos – sóhajtott Kriszta – a tavaszi szünetig még van két hét.

Addig szépen lehet javítani…miből is…? – kérdezte édesanyja – mert a tavaszi szünet után néhány hét és vége a tanévnek.

Anya, igazad van, mint mindig?  De Pimpiék hová lettek? 

Etelka nénihez átmehetsz játszani, aztán mókusostól indulás haza, mert holnap iskola.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!