Pimpi mókus története 84. fejezet

Minden kezdet nehéz

Vilma néni ezek után már egy szót sem szólt. Megnézte az irodáját, leendő feladataival ismerkedett, közben veje a gyerekekkel hordta be a holmiját, mikor minden bekerült, rátámadt lányára: - Hát nem nálatok fogok lakni? Márti csodálkozva nézett rá, - ezt meg hogy gondoltad? – Hát úgy, hogy Pimpinek keresnétek új helyet, én pedig megosztanám Krisztával a félszobáját! – Egyszerre, mintha égzengés lett volna – veje kiabálni kezdett – Kedves Mama! Lent a ház előtt már elmondtam, elmondom még egyszer, ha sokat akadékoskodik, viszem az unokatestvéréhez. Időközben költöztek még fel mókusok, itt van Pimpi testvére is, beköltöztettük őket a kamra felső polcára éjszakára, napközben szabadon közlekedhetnek. Krisztának viszont, most már kell a saját szoba – Vilma néni rögtön zokogni kezdett, remélve, meghatja a családot, ezúttal viszont lánya állt a sarkára. – Gyere anya velem – mondta szigorúan. – Hová menjek én? Hol lesz helyem? – szipogott anyja. – Csak ide, kinyitom ezt az ajtót. – Ez kié? – csodálkozott Vilma néni. – Hát a Tiéd, ki másé – ez a közös képviselői lakás. A zokogás persze mindjárt abbamaradt – Nem is kell a félszobád! – szólt dühösen Krisztához, nekem tágasabb otthonom lesz.

Tudod mit, nagymama, ha kérnél, se jöhetnél, veszekszel, anyával, apával, azt hittem, ha itt laksz, majd néha lejövök beszélgetni, de elvetted tőle a kedvemet is – szólt a lány szomorúan, de kicsit sértődötten.

Ez lett az én drága unokámból…nem gondoltam volna – csóválta fejét nagyanyja rosszallóan, azt hitte, ráijeszt Krisztára. 

Na most végképp elég! – szólt veje halálos nyugalommal – voltaképpen semmit, de ezt végképp nem vártam, Márti, Kriszta ránk nincs szükség, indulás haza.

De hát, én nem…de nem úgy…

Hangjára már csak a távolodó léptek zaja felelt.