Pimpi mókus története 80. fejezet

Viharos  szeptember

Ez az egyik legnehezebb évkezdet – sóhajtott Márti néni, miközben

egy vasárnap elgondolkodva kevergette kávéját a konyhában.

A gyerekekkel eddig semmi probléma, Pimpivel sem, de a többiek…

pedig kedvenc mókusom is próbálja „nevelni” őket, de ha ez így

megy tovább, sajnos költöznek vissza Sopronba, és az nagyon nem

lenne jó.    Valamit ki kellene találni de mit is…Alíz és Etelka…

de hát nekik is megvan a maguk gondja, és nagyon sokat segítettek

eddig is…idáig jutott a tépelődéseivel, amikor megszólalt a csengő.

Klára állt az ajtóban, kisírt szemekkel, tanácstalanul. Márti néni

betessékelte, leültette megnyugtatta, és a vendég beszélni kezdett.

Elmesélte, bevásárlás közben találkozott azzal a közös képviselővel,

aki nagyon számít az ő helyére, és  nagyon udvariatlanul adta tudtára,

hétfőre szervezett egy gyűlést, hogy szavazás legyen, s minél hamarabb

elfoglalhassa új helyét is. Mit csináljunk Márti? – semmi ötletem sincs,

még nincs is itt a hó vége, segíts nekem, nagyon kérlek. Percekig

csend volt, aztán Márti néni elmosolyodott…sőt nevetni kezdett…

Klára értetlenül nézett rá. Ugye, úgy van? hogy az új képviselő 

a többiekkel együtt látogatja meg új munkahelyét.? Persze, mindent

átnéz…kiváncsiskodik…kritizál már félek előre. Tessék megnyugodni,

megvan a megoldás, és gyorsan elmesélte ötletét,  megnyugodva

látta a néni mosolyogva távozott.

Vasárnap délutánra összehívta a nagy csapatot, megbeszélésre.

Ráncba kell szedni a mókusokat – mondta szigorúan,

De hogyan – kérdezte Pimpi szomorúan, a végén mégis…

és nekem is….pedig  én nem akarok, én szeretek itt…

Dehogy is, Te maradhatsz nyugodtan, sőt el sem engedlek,

vette karjába Márti néni a pityergőt.

De nem tudom Ildi és Zoli nem lesz-e nagyon szomorú,

ettől az érdemtelen büntetéstő l, és tudom Kriszta sem örülne…na mindegy…

holnapra mulatságot terveztem, legfeljebb kimaradtok

belőle…aztán irány haza Sopronba.

Ez hatott, a csínytevők megszeppenve, mukkanás nélkül ültek,

Pumpi szégyenkezve nézett testvérére…ha anya ezt megtudja,

mondta…gyertek szólt a többieknek, s az öt buksi összehajolt.

Bocsánatot kérünk mindenkitől – mondták végül.  Megígérjük, jól fogunk

viselkedni,  csak…csak…ne tessék szólni a szüleinknek.

Nem szólok most az egyszer, de ha panasz lesz, a Mogyorófesztivál

után Ti már nem jöttök vissza. Ez végképp hatott.

De most aztán tényleg meg kell beszélnünk nagyon valamit,

holnap Ti nem mentek iskolába, mert fontos dolgotok lesz!

Anya, nekünk nem? kérdezte Kriszta nektek is, de kicsit később

olyan titokzatos vagy, mi is rosszat tettünk, nem dehogy…

na idehallgassatok, és elmondta tervét, mire befejezte, kacagott

mindenki.