Pimpi mókus története 8. fejezet

    A lecke

- Képzeld Pimpi, hétfőn a természetrajzórára mindenkinek be kell vinni a kedvenc állatát - lelkendezett Kriszta pénteken, mikor hazaért az iskolából, végre megmutathatlak a többieknek. Be is írtuk az ellenőrzőbe, el ne felejtsem megmutatni Anyának.

A hétvége nyugalmasan telt, ám Pimpi hiába várta, Kriszta szóljon anyukájának a feladatról. Kicsit meg is sértődött.

Aztán, vasárnap délután, míg Márti néni vasalt, és Kriszta azt a sorozatot nézte a TV-ben amit Pimpi úgy utált, a mókus elhatározta, megleckézteti kisgazdáját.

Óvatosan kiszedte az ellenőrzőt, és odaugrált vele a vasalóállványhoz.

- Márti néni, Márti néni, fontosat mondok - mondjad Pimpikém csak vigyázz meg ne égesd magad!

Tessék nézni, Krisztáék  beírták, hogy a hétfői természetrajzórára mindenkinek be kell vinni a kedvenc kisállatát.

- De akkor miért nem szólt ez a buta lány? - kérdezte kétségbeesve Márti néni.

- Biztosan elfelejtette!

- Mit is csináljunk, Mit is csináljunk?- töprengett az édesanya. Megvan! Hétfő hajnalban elkészítem a helyedet a táskájában, kicsit kifúrom az alját és teszek bele eleséget, Te beleugrassz, de nem szólunk neki! Úgy is lett.

Hétfőn reggel Kriszta kicsit elaludt, mint mindig, amikor nem anyja ébresztette reggel.

- Jaj mindjárt elkések, és Pimpire sem néztem rá - gondolta bánatosan.

Suliba menet találkozott Tildával, akinek a hatalmas fehér cicája volt a kezében.

- Miért viszed be Cirmit?  Elment az eszed?

- Nekem ugyan nem, de a tanító néni azt kérte pénteken, mindenki vigye be a kedvenc állatkáját.

- S én teljesen elfelejtettem, intőt fogok kapni - szontyolodott el Kriszta.

Pimpi persze mindent jól hallott, de még nem szólalhatott meg. Beértek az iskolába, a terem egyszeriben állatkereskedéssé vált.

Kutyák, cicák, aranyhalak, papagájok, egy egész tarka-barka állatsereglet.

- Te nem hoztál semmit?

-  Persze, lakótelepen nem lehet...

- Mi is lakótelepen lakunk, mégis itt a macskám.

Efféle véleményeket hallott Kriszta, s majdnem sírva fakadt. Bánatosan nyitotta ki táskáját, és ekkor..

- Juj - visított - valami élesbe nyúltam.

- Pimpi, Te, hogy kerülsz ide?

- Hát, csak úgy gazdikám, hogy hiába vártam, készíts helyet nekem, így hát szóltam anyukádnak, és most itt vagyok.

- Miért haraptál az ujjamba?

- Hát csak! Most megérdemelted!

Nemsokára belépett a tanító néni.

- Kutyák, cicák, ahogy vártam - gondolta - aranyhal is, papagáj is, színes forgatag az biztos. Krisztánál? - nem látom - kíváncsi vagyok, mit hozott, lehet elfelejtette. Kedves kislány, jó tanuló, csak néha kicsit szórakozott.

Elkezdte az órát, majd szokása szerint sétálni kezdett a padok között.

Ekkor látta meg a mókuskát, aki Kriszta könyvén üldögélt, és mogyorót majszolt.

Andi néni nagyon meglepődött.

- Tavaszi szünet előtt jártam náluk, akkor még nem volt mókusa - de nagyon aranyos.

Sorra kihívta a gyerekeket, mutassák meg kedvencüket, mondjanak róla történetet. Kriszta is elmesélte, hogyan került hozzájuk  Pimpi

Az osztálytársak néma csendben hallgatták a mesét, nagyon tetszett nekik a mókuska és kicsit irigyelték Krisztát.

Azért is, hogy igazi "kis" kedvence van, hiszen kényelmesen elfér az iskolatáskában.