Pimpi mókus története 74. fejezet

 Váratlan meglepetések

Hazaérkeztek, és előttük állt a nagy feladat, nem lehetett halogatni a többi mókus bejelentését.

Meglepődtek,  mert az ajtón eddig sosem hallott hangok szűrődtek ki, gyerekzsivaj, nevetés,

a közös képviselő kedves szavai. Márti néni megvolt lepődve, nem szoktak itt gyerekek lenni.

Bekopogtak, és a kedves invitálásra be is léptek az irodába. Igen megható látvány fogadta őket.

A mindig morcos tisztviselő most, hatalmas mosollyal az arcán ült a szőnyegen három kis gyerek-

kel és vidáman játszott velük. Márti néni lába földbe gyökerezett, nem talált szavakat, de lelke

megnyugodott. Miről lenne szó hangzott a kérdés. Szeretnék még négy mókust bejelenteni,

mondta óvatosan Márti néni. Semmi probléma, máris elintézem a formaságokat, készségeskedett

a hölgy,  nyugodtan letehetik a mókusokat a földre, legalább eljátszanak velük

a barátnőm unokái. A csendet akár vágni lehetett volna…akkor már értem…kezdte Márti néni,

hogy miért vagyok mindig morcos! Sajnos nekem nem lehetett gyermekem, a párom is korán

itt hagyott, ezért lettem ennyire zárkózott és ellenséges. Barátnőmmel ritkán találkozom,

de most feljött vidékről egy rokonához, és néha vigyázok az unokáira, mikor elfoglaltsága van.

Ha nem lenne nagy kérés, szeretném ha a mókusok még egy kicsit maradnának, úgyis sok még

az Önök teendője is a költözés miatt. Márti néni megszólalni sem tudott meglepetésében,

én is kérnék valamit…bármit miről lenne szó, barátnőmék hoznának magukkal sok holmit, de

a lakásukba nem fér el, szeretném elkérni az ő és a mi pincerekeszünk kulcsát is. Már adom is,

szép kényelmesen rakodjanak csak be, és én köszönöm hogy a gyerekek játszhatnak a mókusokkal.

Márti néni Pimpire nézett…tudod…tudom…de hát ennyi helyes kedves szófogadó mókuskával

még véletlenül sem lehet probléma.

Na azért …nevette el magát Alíz is, és sietve indultak a dolgukra, hiszen még sok volt a tennivaló.