Pimpi mókus története 72. fejezet

Mamamaci40•  2021. november 17. 23:07  •  olvasva: 58

  Költözés bonyodalmakkal

Teltek a napok, Ildi jól érezte magát Kovácséknál, a szülők készülődtek hazafelé,  kipihenten

jókedvűen csomagoltak, örömmel nézte k a dolgos holnapok előtt. Egyszer csak jelzett

Alíz telefonja, Márti néni hívta. Mikor letette a telefont még boldogabban nézett párjára,

Csaba teljesült a kívánságod!

Melyik is? kérdezte párja meglepetten

Ildinek is lesz mókusa, ha nem bánod.

Dehogy bánom, hiszen mondtam, szeretném ha neki is lehetne, mert láttam már most

rajong értük. 

Hogy sikerült megszervezni?

A szervezés még hátra van, hiszen Béla nem tudja, hogy összesen hat mókussal jönnek 

haza, de Márti szeretete már most körül ölel minket is.

Mindenkit örömmel töltött el a viszontlátás, Ildi is elmesélte milyen remekül érezte magát,

csak irigy hogy neki nem lehet mókusa. Majd meglátjuk – ne búsulj mondta apja, de hát egyelőre

a költözés fontosabb ugyebár…saját külön kis szoba és még mókus is…micsoda igények  - mosolygott

rosszallóan.

Szombaton Mártiék elindultak Sopronba, Etelkáék megígérték, segítenek a költöztetésben, úgyis

a két egymás melletti lakás az övéké, a kisebb dolgokat el lehet helyezni egyelőre náluk is.

Nagyon hamar telt az idő, közeledett a búcsúzás. Márti néni egyre idegesebben viselkedett,

hiszen lassan színt kellett vallania, hat mókussal utaznak haza. Optimizmusa mindig segítette,

de most az egyszer igen tehetetlennek érezte magát.

Indulhatnánk már – mondta a párja – tudod hogy utálok nagy forgalomban vezetni, mindig

húzod az időt, pedig nem mondhatod, hogy nem jövünk le mindig amíg lehet, hol van Kriszta,

miért nem igyekszik a pakolással, hát nincs annyi holmija…

Nincs is…kezdte lassan Márti néni –de Béla, el kell mondanom Neked valamit.

Baljósan hangzik, s ha jól sejtem mókusügyi probléma, valamelyik  megbetegedett,

és lehet rosszul lesz az úton.

Nem erről van szó… egészségesek…mind a hatan…

Béla bácsi csak állt és nézett, és percekig csak állt és nézett, egyre vörösödő arccal, és azzal

a jól ismert tekintettel….már megszólalt volna, illetve majdnem kiabálni kezdett, mikor

Csilláék is odaértek hozzájuk felpakolva, azaz Csilla, Péter, Kriszta, Peti, a pici és 6 mókus, plusz

a holmijuk.

Márti néni és Béla bácsi csak nézett hüledezve.

Min csodálkoztok?  Mi is szeretünk utazgatni, a kis baba sosem volt akadály, akkor sem

mikor Peti volt pici, szervezés kérdése az egész, ja és szeretni kell a gyerekeket.

Szóval, Ti ketten nyugodtan indulhattok, az egész kompániát pedig mi szállítjuk Pestre.

De hát?

Nincs de hát…Alíz meghívott minket is a lakásavatóra, ha jól sejtem most költöznek,

vagy már végeztek is – mondta Csilla – ezért nem jöttek Etelkáék  most veletek.

Induljunk már végre – mondta Péter – én sem szeretek forgalomban vezetni főleg

egy fészekalja mókus társáságában.

Egyetlen változtatás lehet? – kérdezte Márti néni jókedvűen.

Persze, én is úgy gondoltam, hogy a picit és engem Te viszel – nevetett Csilla.

Végre lesz időnk kettesben egy nagyot beszélgetni, aztán úgysem lesz rá nagyon

alkalom.

Meddig lesztek Pesten?

Egy hétig, de a rokonokat is meg kell látogatni, kicsit hosszabb időt eltölteni, meg

akkor már Alízék és Etelkáék is ott vannak. Megkedveltem őket nagyon….de….

tudom, én is de….- mondta mosolyogva Márti néni.

Mire hazaértek, le is zajlott a költözés, Csaba morgott kicsit rengeteg holmi maradt a házban,

amire szükség lehet még, de már nem fért el. Most az egyszer senki sem tudott segíteni,

abban bíztak, Márti néninek lesz valami jó ötlete. Közben kis meglepetést terveztek.

Alzék otthonában gyűlt össze mindenki és finom étellel várták az érkezőket, hatalmas meg-

lepetésben lett részük, hiszen nem tudhatták, Csilláék is jönnek fel Pestre.

Miért , mi nem nézhetjük meg az új lakást, ejnye-ejnye, különben is az „új mókusokat” csak

úgy engedték el, hogy én vigyázok rájuk, világos? – nevetett Csilla

De hol fogtok aludni? – kérdezte Etelka, ennyien nem férünk el

Lakik itt rokonunk, és ők is már rég szeretnék látni a babánkat.

Ezek után már csak egy kérdés maradt, hogyan fog jóllakni ennyi ember?

Kriszta, légy szíves  szólj Petinek , menjetek le és hozzátok fel a furgonból a nagy

hűtőtáskát, én nem tudom mi itt Pesten ez az új divat, hogy mindenki aggódik()

Erre már kitört a nevetés,  a viszontlátás öröme megtöltötte lelkeiket, s felettük láthatatlanul

köröztek a barátság madarai.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!