Pimpi mókus története 68. fejezet

Dupla ünnep

Amikor végre kicsit csend lett,  és persze Pimpi már várta a felköszöntést, valami szokatlan

történt: Márti néni felemelte Pumpi anyukáját, és Pumpit. 

Kedves egybegyűltek, míg a mókusok itt koncerteztek az előbb, Csilla néni valami

igen fontosat hozott tudomásomra. Mi nem tudhattuk, és édesanyja sem tudta

mi mikor érkezünk, hogy legyen a köszöntés, de Pumpinak pedig jövő héten lesz

a harmadik születésnapja, ezért ez most kettős ünnep.

Pimpi kicsit sértődött volt, s lássuk be, kicsit irigy is…de csak egészen kicsit, hiszen nagyon

megszerette Pumpit. 

Ezek után kezdődött csak a nagy mulatság, előkerült a két torta, és rengeteg sok ajándék.

Estére mindenki elfáradt, s hogy ne kelljen visszamenni Mókusfalvára Csilla néni a mókusoknak

felajánlott a kis szobát.

De hát, mi Pumpinak semmit sem hoztunk…nézett keseregve Márti néni.

Mire jó egy barátnő? – kérdezte Csilla – megszerveztem a nevedben holnapra egy

hatalmas sütizést az Aranymókusban. 

Nagyon köszönöm…de…

Semmi de, úgyis komoly dolgot kell megbeszélnünk holnap, így könnyebb lesz talán.

Gondoltam rá én is, de nem jutott eszembe semmi, Te jobban értesz az ilyesmihez.

A két mókusmama sietett a segítségemre, kiderült távoli rokonok érkeznek hozzájuk,

és igen kiváncsiak, hogy érzi magát Pimpi és Pumpi olyan messze. Ezért jó pár napig

itthon kell maradniuk.

Addig meglesz az esküvő is, és ők sem érzik úgy hogy kimaradnak valamiből.

Másnap reggel a mókusok hazafelé indultak, hogy ők is magukban lehessenek kicsit a

családjukkal, de megígérték délután visszatérnek, és nagyon örültek a sütizésnek.

Mindenki tette a dolgát, Csilla, Alíz, Etelka és Márti néni főztek finom ebédet, és

valljuk be, kicsit ki is pihenték magukat.

Igaz is Csilla, nem zavarják a mókusokat a babát? – kérdezte Alíz

Nem-nem, eljöhetnek meglátogatni, de előtte valamelyik mókusmama

vagy mókuspapa bejön és megkérdezi mikor szabad.

És hogy érzi Pumpi magát Pesten?

Mióta Pimpivel egy lakban laknak, nagyon jól,  és ha hazamegyünk,

Béla, Csaba és a két fiú a kamrám legfelső polcát átalakítja mókusháznak.

Gondoltam a mókusok örültek nagyon…

Ők igen…mosolygott huncutul Márti néni

Nem, semmi probléma – válaszolt a kimondatlan kérdésre.

Egyértelmű hogy szükség volt Pimpire, és így még jobb, hogy ketten vannak.

Aztán ideje volt már indulni, a tegnapi zsivaj csak fokozódott az étteremben,

de a tulajdonos és a pincérek egyáltalán nem bánták, sőt mivel rajtuk kívül nem volt

ott más, ők is leültek közéjük.

Végül, amikor elfogyott az utolsó morzsa is, Márti néni elcsitította a tömeget,

óvatosan felvette a két mókusmamát.

Van komoly megbeszélnivalónk…a mamák most elmondják

Igen – mondta Pimpi édesanyja, most sokáig vendégeskedni fogunk,

jönnek a rokonok, tudod Pimpi a távoli unokatestvéreid, akikkel olyan

jót szoktál játszani.

De akkor…görbült Pimpi szája.

Nincs de akkor…Márti néniéknek is dolguk lesz Te meg már hiányzol 

itthonról.

Na jóóó – hajtotta le a fejét Pimpi…és Pumpi őt vissza viszik?

Nem – mondta Pumpi édesanyja – hozzánk is jönnek rokonok.

Nem is baj, ha kicsit itthon lesztek, hallottunk ám ezt-azt meg amazt,

rátok fér egy kis nevelés.

Pimpi és Pumpi egymásra nézett…hát ez igaz, és tényleg jó lesz

kicsit itthon lenni.

Márti néni megkönnyebbülten sóhajtott, nem is ment olyan nehezen a dolog,

már most hiányoztak neki a mókusok, de néha vannak nehéz döntések is.

Aztán hétfőn már csak a búcsúzás volt hátra…utolsó mosolyok, utolsó könnyek,

utolsó szavak, valami végetért, de valami új kezdődött.