Pimpi mókus története 67. fejezet

De messze van Sopron

Az indulás tökéletesre sikeredett, ám az út elég viszontagságos volt, Pimpi még nyugton

lett volna, csendesen eszegette a darabka tortáját, igazán vigyázva, hogy le ne morzsázzon

semmit, mert nem akarta rövid életét kesztyűként végezni, ahogy azt előre megjósolták

neki, de Pumpival nem lehetett bírni. Aztán amikor már vagy huszadszor hangzott el

az én miért nem kaptam szülinapot nyafogás…Béla bácsi megállt, kitette a lurkót és úgy

tett mint aki indulni készül, jól megijesztve ezzel a mókust, aki ezután befészkelte magát

Kriszta mellé a másik oldalra és Sopronig csak a hortyogását hallották.

Útközben végre volt idő kicsit beszélgetni, hiszen az augusztus még tartogatott eseményeket,

feladatokat. 

Ahogy keresztelőre, úgy esküvőre sem visz magával az ember mókusokat-

töprengett Márti néni, jó-jó itt maradnak a családjuknál, de hogy, mivel engesztelem

ki őket?

Kien-gesz-tel-ni? minek – morogta Béla bácsi…hát nem elég bosszúságot csinálnak

így is?

Apa – szólt előre Kriszta, tudod mit az esküvő idejére én is lent maradok Sopronban,

mert aki őket bántja bánt engem is…legfeljebb szólok Alíz néninek, hogy miattad

mégsem leszek a koszorúslánya, úgyis ott lesznek ők is meg is beszélheted velük.

Márti néni arca vöröslött a visszafojtott nevetéstől…Béla bácsi még morgott egyet,

aztán rájött felesleges…amúgy ő is megszerette a mókusokat, de csak azért sem

akarta kimutatni.

Márti néni büszke volt a lányára, el is határozta, majd jól megdicséri ha lesz idő rá.

Fogytak a kilométerek, lassan megérkeztek. A barátok és a két mókus család már nagyon várta

őket. Menet közben Kriszta írt egy sms-t óvatosan, hiszen az autót károsítja a telefon, hogy

valamit készítsenek Pumpinak is, mert nagyon megvan sértődve…sem ő sem édesanyja nem

értették ezt a gondolkodást, de megvolt az egyezményes jelük, mikor kell mégis használni

a telefont.

Így aztán Csilla a két mókus mamával gyorsan készített még egy tortát. Éppen addigra lettek

kész a díszítéssel, mire a kocsi megállt a ház előtt. Kipakoltak, beértek a házba, azt a hatalmas

hangzavart leírni sem lehet amit a mókusok produkáltak örömükben, még szerencse hogy

Csilla idejében átvitte a picit édesanyjához.