Pimpi mókus története 53. fejezet

Mamamaci40•  2021. október 9. 18:41  •  olvasva: 63

Érkezések


Ami igaz az igaz, az elindulás könnyebb volt, András és Béla addig humorizáltak Etelkáék 

eltévedésének esélyével, mígnem defektet kaptak, és bár volt pótkerék de lapos és a

pumpa valahogy hiányzott a csomagtartóból. Egy kamionparkolóban  várakoztak legalább

félórát mire sikerült megoldani a problémát. Csalódottságuk határtalan volt, de kis kár-

örömmel gondoltak arra, hátha a lányoknak is akad problémája. Akadt  is, de kisebb.

Egy ideig eseménytelenül telt az út, Pimpi nyugodtan aludt Kriszta karjában, ám Pumpira

rájött a mehetnék, végig akarta ugrálni a kocsi egész belsejét. Éppen egy piros lámpánál

várakoztak, amikor a kormánykerékre sikerült ráugrania, pontosan a dudára. Etelka is

Márti néni is jól megijedt, ráadásul közben elindult a kocsisor. Márti néni farkánál fogva

rántotta vissza  a bűnöst. 

Idefigyelj Pumpi! Még egy ilyen, megállunk , kiteszünk és jöhetsz gyalog…

a kicsi elszontyolodott. Pimpi felébredt a szóváltásra…majd azt motyogta halkan, vigyázz

Pumpi ezt már nekem is párszor mondták, egyszer még tényleg így lesz!

De végül is, más nem történt, kis időkülönbséggel célhoz ért a két autó. 

Szép helyre hoztál minket – mondták a többiek Etelkának, aki hálásan mosolygott.

És még nem is láttatok mindent – gondolta.

Te vagy az ismerős, mondta András, nyisd ki a kaput, hol a kulcs? 

Nálam ugyan nincs – nézett kajánul Etelka

Hát akkor hol van,  a szomszédban?

Nem tudok róla, kacagott már hangosan.

Mindenre ami szent, mondjál már valamit, hát éhenhalunk panaszkodott

Béla is és András is.

Miért, nem maradt a szendvicsből?  Mondtuk, hogy csak vacsora lesz

de ekkor már harsányan nevettek a barátnők.

András légy szíves nyisd már meg a kaput! 

De hát…nincs de hát….

Párja vonakodva engedelmeskedett, a kapu persze nyitva volt!


Lassan indultak befelé, szépen gondozott kertet láthattak és valahonnan mintha

paprikás krumpli illatot hozott volna a szél.

Béla gyomra nagyot kordult, Istenem, de éhes lettem – sóhajtott

Nyugi pár perc  és ehetsz – nevetett Márti néni

Már nem volt idő kérdezni sem, hiszen nyílt az ajtó, és Alíz tessékelte be kedvesen

az érkezőket. 

Hát ez hogy lehet – hűledezett  András és Béla

Tudjátok, a telefon az nagyon hasznos  találmány, tegnap míg Ti meccset

néztetek, a gyerekek kirándultak, Alíz telefonált, átjöttek és megbeszéltük

a haditervet.

Át-jöt-tek?  Igen-igen ,mosolygott Alíz …bemutatom Nektek a vőlegényemet

De hát…?  Nem volt eljegyzés…majd egy hét országra szóló esküvő lesz!

De nem vagytok már éhesek? Látod Csaba, ráértünk volna!

Ez hatott, azonnal mindenki asztalhoz ült. Ebéd után elosztották a szobákat, majd

megvitatták mi legyen a program?  Menjünk fürödni  - tanácsolták a gyerekek.

Krisztaaa, olyan vagy…mókuskodott Pimpi, miért tavaly magadtól estél be a vízbe-

mosolygott a lány. A mókus duzzogott, Pumpi rémüldözött…fürödni…egy kis

macskamosakodás abban a fehér ízében az igen…de fürödni?

Nyughass legyen – két gyerek csak elbír két mókussal és indulni is kellene már 

mondta kicsit ingerülten Márti néni.

Hamar elkészültek , és indultak a partra.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!