Pimpi mókus története 53. fejezet

Érkezések

Ami igaz az igaz, az elindulás könnyebb volt, András és Béla addig humorizáltak Etelkáék 

eltévedésének esélyével, mígnem defektet kaptak, és bár volt pótkerék de lapos és a

pumpa valahogy hiányzott a csomagtartóból. Egy kamionparkolóban  várakoztak legalább

félórát mire sikerült megoldani a problémát. Csalódottságuk határtalan volt, de kis kár-

örömmel gondoltak arra, hátha a lányoknak is akad problémája. Akadt  is, de kisebb.

Egy ideig eseménytelenül telt az út, Pimpi nyugodtan aludt Kriszta karjában, ám Pumpira

rájött a mehetnék, végig akarta ugrálni a kocsi egész belsejét. Éppen egy piros lámpánál

várakoztak, amikor a kormánykerékre sikerült ráugrania, pontosan a dudára. Etelka is

Márti néni is jól megijedt, ráadásul közben elindult a kocsisor. Márti néni farkánál fogva

rántotta vissza  a bűnöst. 

Idefigyelj Pumpi! Még egy ilyen, megállunk , kiteszünk és jöhetsz gyalog…

a kicsi elszontyolodott. Pimpi felébredt a szóváltásra…majd azt motyogta halkan, vigyázz

Pumpi ezt már nekem is párszor mondták, egyszer még tényleg így lesz!

De végül is, más nem történt, kis időkülönbséggel célhoz ért a két autó. 

Szép helyre hoztál minket – mondták a többiek Etelkának, aki hálásan mosolygott.

És még nem is láttatok mindent – gondolta.

Te vagy az ismerős, mondta András, nyisd ki a kaput, hol a kulcs? 

Nálam ugyan nincs – nézett kajánul Etelka

Hát akkor hol van,  a szomszédban?

Nem tudok róla, kacagott már hangosan.

Mindenre ami szent, mondjál már valamit, hát éhenhalunk panaszkodott

Béla is és András is.

Miért, nem maradt a szendvicsből?  Mondtuk, hogy csak vacsora lesz

de ekkor már harsányan nevettek a barátnők.

András légy szíves nyisd már meg a kaput! 

De hát…nincs de hát….

Párja vonakodva engedelmeskedett, a kapu persze nyitva volt!

Lassan indultak befelé, szépen gondozott kertet láthattak és valahonnan mintha

paprikás krumpli illatot hozott volna a szél.

Béla gyomra nagyot kordult, Istenem, de éhes lettem – sóhajtott

Nyugi pár perc  és ehetsz – nevetett Márti néni

Már nem volt idő kérdezni sem, hiszen nyílt az ajtó, és Alíz tessékelte be kedvesen

az érkezőket. 

Hát ez hogy lehet – hűledezett  András és Béla

Tudjátok, a telefon az nagyon hasznos  találmány, tegnap míg Ti meccset

néztetek, a gyerekek kirándultak, Alíz telefonált, átjöttek és megbeszéltük

a haditervet.

Át-jöt-tek?  Igen-igen ,mosolygott Alíz …bemutatom Nektek a vőlegényemet

De hát…?  Nem volt eljegyzés…majd egy hét országra szóló esküvő lesz!

De nem vagytok már éhesek? Látod Csaba, ráértünk volna!

Ez hatott, azonnal mindenki asztalhoz ült. Ebéd után elosztották a szobákat, majd

megvitatták mi legyen a program?  Menjünk fürödni  - tanácsolták a gyerekek.

Krisztaaa, olyan vagy…mókuskodott Pimpi, miért tavaly magadtól estél be a vízbe-

mosolygott a lány. A mókus duzzogott, Pumpi rémüldözött…fürödni…egy kis

macskamosakodás abban a fehér ízében az igen…de fürödni?

Nyughass legyen – két gyerek csak elbír két mókussal és indulni is kellene már 

mondta kicsit ingerülten Márti néni.

Hamar elkészültek , és indultak a partra.