Pimpi mókus története 47. fejezet

A telefonhívás

Eltelt a február, elmúlt a tél, a természet már várta a tavasz beköszöntét. Gyönyörű virágok nyíltak

a kertekben, a Napocska is sűrűbben mosolygott ki a felhőtakaró mögül. Márti engedélyével Kriszta és Pimpi délutánonként lemehetett a játszótérre.

Egyik délután, mire hazatértek, Márti néni nem volt otthon. Nem iJedtek meg, hiszen tudták, hogy

csak a szomszédban Etelka néniéknél lehet.

Úgy is volt. Becsöngettek Márti néni nyitott ajtót, arcán a boldog mosoly játszott, Kriszta egyből tudta, valami nagy dolog történhetett.

Mártikám töltsél légy szíves nekik is habos kakaót, aztán elmondjuk a jó hírt.

• Milyen jó hírt? – kíváncsiskodott Pimpi.

• Asztalossy Pimpacs – nézett rá Márti néni tettetett szigorral – ezerszer megmondtam, mi lesz azzal aki kíváncsi…

• tudom…hamar megöregszik – mondta a mókuska, és már bújt is Kriszta markába.

Etelka néni dobpergést utánzott…kis hatásszünet…

• Most telefonált Péter, megszületett a kisbabájuk!

• Ez csodálatos – kiáltott fel Kriszta – és mikor látogathatjuk meg őket?

• Néhány nap múlva jönnek haza a kórházból, Csilla néni pihen még kicsit, és pár nap múlva mehetünk, valamikor a tavaszi szünet idejére tervezem.

• Olyan soká? – kesergett Pimpi.

• Asztalossy Pimpacs, Te mindenáron itthon akarsz maradni, Anna néniéknék…nem

  baj, egy gonddal kevesebb…

• miért Etelka néniék hol lesznek?

• Hát jönnek velünk, Alíz nénivel együtt.

• Akkor most már tényleg jó mókus leszek – ígérte Pimpi

• Én is úgy gondoltam – mosolygott Márti néni.