Pimpi mókus története 46. fejezet

Február meglepetésekkel

 

Az újévben is ugyanúgy teltek a napok, mindenki tette a maga dolgát, igaz Kriszta kicsit többet

tanult, aminek a bizonyítványban mutatkozott is az eredménye. Még aznap Márti nénit szülői

értekezletre várták, mindkét iskolában, ahol csupa jókat hallott. Már szóba került a soproni

kirándulás, ám váratlanul még egyszer visszatért a tél egy utolsó Istenhozzád gyanánt, és a

hóakadályok miatt el sem tudtak indulni, Pimpi kesergett, de Márti néni megvigasztalta, nem

is olyan régen látta szüleit, s ha előbb nem is a tavaszi szünetben megint találkozhatnak.

A mókus még kesergett egy darabig, de aztán másnap váratlan dolog történt, legalábbis az

ő számára.

Kriszta érdekes hírrel érkezett haza, néhány héten belül farsangi bál lesz az iskolában.

Márti néni ugyan csóválta fejét, de már tudta, hogy a kislányának idén is lesz jelmeze.

• De minek öltözzek be, Anya? – nyafogott Kriszta.

• Hátha így nyafogsz én sem tudom igazán, hogy minek – mondta Márti néni kedvesen,

de ha nem találsz ki semmit, majd esetleg segítek. De ugye, nem Te öltözöl be egyedül?

• Nem dehogy, de a többiek élőképet akarnak, és én nem lehetek benne, azt mondta a tanító néni, szükség van egyéni
  

jelmezekre is,minden évben úgy szokták.

Márti néni kicsit felháborodott, de nem mutatta.

• Felhívom én azt a tanító nénit, miért pont Krisztinát hagyja ki.

Így is tett, a tanítás kezdete előtt odatelefonált az iskolába. A tanítónénitől megnyugtató választ

kapott, minden jó tanulónak engedélyezett egyéni jelmezt, mert kiváncsi volt milyen ötletesek.

A félévi értékelés alapján kiderült, hogy Kriszta és másik két kislány képességei nagyon jók ahhoz, hogy az ötödik évfolyam

tanulmányi versenyén indulhassanak, de szükség lenne arra,

hogy bizonyítsák mennyire kreatívak is.

Kicsit nyugtalan volt egész nap, törte fejét, hogyan segíthetne a lányának, egyszer csak pillantása

Pimpire esett.

• Megvan- ujjongott magában, Krisztina mókus lesz, aztán majd meglátjuk, ki milyen kreatív.

Másnap délután beült a kis szobába, hogy megbeszélhesse az ötletét lányával és a mókuskával.

Mindkettőnek egyből tetszett az ötlet, bár Pimpi nem értette, ő hogyan tudna segíteni, kicsit el is

pityeredett.

• Asztalossy Pimpacs, nem voltál Te mindig ilyen sírós…tudom hiányoznak a szüleid, de farsang

• után, már csak néhány hét van a tavaszi szünetig, és akkor többet lehetsz otthon.

• Szóval, úgy gondoltam, hogy Krisztina mókus lesz, olyan mint Te.

• De, tényleg ugyanolyan legyen!!!

• Ugyanolyan lesz, megígérem – mosolygott Márti néni, szombaton délelőtt elmegyünk a közeli papírboltba, ami most nyílt és

 megvesszük a hozzávalókat.

• Én is mehetek, ugye? - kíváncsiskodott Pimpi.

• Persze, hát ki tudná kiválasztani Nálad ügyesebben a mókusbarna színt?

• Így is van, majd én választok!!!

Eljött a szombat délelőtt, a kis csapat elindult a boltba. Minden kedvükre valót megtaláltak, igaz ugyan hogy a boltos néni először elájult,

amikor Pimpit meglátta, s közölte, nagyon fél az állatoktól,

de Márti néni megnyugtatta. Másodszor akkor ájult el, amikor Pimpi meg is szólalt!

De mire végeztek, addigra össze is barátkoztak.

Hiába no, Pimpi Te mindenkinek a szívébe belopod magad elsőre – mosolygott Márti néni.

• A mókusok már csak ilyenek – kötekedett, a mókuska, de bújt is el Krisztina kabátzsebének

• legmélyére, mert tudta, ha henceg, fülhúzás következik érte.

A következő hét csak a tervezgetéssel telt, de farsang hetében már neki kellett veselkedni komolyan

a nagy munkának, hogy ne maradjon utolsó pillanatra, hétfő délután neki is láttak. Pimpi persze ott lábatlankodott mellettük, belelépett az

ollóba, összeragasztózta

a farkát, összegyűrte még jobban a krepp papírt. Erre Márti néni igazán dühös lett

• Asztalossy Pimpacs, azonnal vonulj a házadba!

• De nem kell modellt állnom mégiscsak mókus vagyok.

• Na idefigyelj Te mégis mókus…-kezdte Márti néni dühösen, de aztán elmosolyodott…

• tudod mit, Te lehetsz az első kritikus ha készen leszünk, hiszen te vagy a legjobb szakértő.

Pimpi erre elégedetten húzta be az ajtót, s néhány pillanat múlva már szunyókált is.

• Végre – sóhajtott Márti néni.

Jobban haladtak mint gondolták, néhány óra múlva elkészült a jelmez. Krisztina halkan megkopog

tatta a házikó ablakát.

• Pimpi, gyere csak ki!

• Jééé, hát ez nagyon jó lett, és én, én nem kapok jelmezt? – kérdezte irigykedve.

• Nem tudom, lehet-e egyáltalán mókust vinni a farsangra, de ha a tanító néni megengedi

• beöltöztetlek Piroskának.

• Piroska? az ki? és …és…tudod, hogy nem szeretem a pirosat

• Ezt szeretni fogod, van egy mese a Piroska és a farkas, abból leszel Te a Piroska, lesz kis

• kosárkád is!

• Teli mogyoróval?

• Eredetileg nem úgy van, de beszélhetünk róla.

Másnap Kriszta megkérdezte, egy mókus is jöhet-e a farsangi bálra, s persze a tanár néni megengedte

azzal a feltétellel, ha lesz jelmeze is.

• Te minek öltözöl be? – kérdezgették többen is Krisztát de ő csak mosolygott.

Aztán eljött a szombat, a mulatság napja. Az iskola kultúrtermébe vonult mindenki, és a színpadon mutattak meg minden jelmezt. Krisztina

osztálytársai az élőképpel, és ők mindhárman, bocsánat Pimpivel négyen nagy sikert arattak. Hatalmas csokitorta volt a jutalom. A mókuska

még sokáig mesélgette a többieknek az iskolában, hogy Krisztina egyszer mókus volt.